Horváth Mihály

1948-tól 1958-ig adjunktus a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. számú Belklinikáján. 1962-ben a pisai Fisiologia Clinic-on a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjasa. 1958 és 1991 között a Balatonfüredi Állami Szívkórház főorvosa, a kémiai és radioizotóp diagnosztikai laboratórium vezetője. 1961-től a Veszprémi Vegyipari Egyetem Analitikai és Radiokémiai tanszékének óraadó tanára. 1972-től az orvostudományok kandidátusa, 1972-től az orvostudományok doktora. 1984-től címzetes egyetemi tanár.

A terheléssel kombinált grafikus nukleáris kardiológia számítógépes támogatására saját módszert dolgozott ki. Az EKG-vel vezérelt valós idejű számítógépes adatgyűjtés elterjedésében komoly szerepet játszott.

1970 és 1980 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) egyetlen orvos-tagja. Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezetnek tagja. A szívbetegek rehabilitációjának egyik hazai kezdeményezője.

Főbb kitüntetései: Érdemes Orvos (1960); Egészségügy Kiváló Dolgozója (1960); Veszprém Megyéért (1968); Akadémiai Díj (1987); Pándi-érem; Hevesy Gyula-emlékérem; Neumann-díj (1991); Szentágothai-érem; Ángyán-érem; Donhoffer-érem; Strasbourgi L. Pasteur Egyetem Érem; Gábor Dénes-díj (1995); Pro Urbe Balatonfüred (1996); Veszprémi Akadémiai Bizottság-érem (1998); Bay Zoltán-emlékérem (1999).