Horváth János

A diploma megszerzése után vállalati gyakorlat következett a Fémmunkás- és Csőszerelőipari Vállalatnál, szervezési vezetőként. 1977-ben építőipari vállalati szervező képesítést szerzett az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Továbbképző (ÉVM TK) Intézetében.

Szakmai tevékenysége közül a munkában töltött 50 évből közel negyven évet a közigazgatási informatikai alkalmazásokkal (államigazgatási és önkormányzati informatikával) való foglalkozás tett ki.

1975-től 1988-ig az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban (ÉVM), annak megszűnéséig, az ágazat szervezési és számítástechnikai tevékenységét irányította, koordinálta. Munkaköre a vállátirányítási- és műszaki tervezés számítástechnikai alkalmazásaira, a technológiai folyamatszabályozások alkalmazás-fejlesztésére és a minisztériumi irányítás számítógépes támogatására terjedt ki.

1989-től a rendszerváltás idején és azt követően a Belügyminisztériumban (BM) aktív részese és összefogója volt az új intézményrendszer munkamegosztást támogató közigazgatási informatikai fejlesztéseinek. Ennek keretében történt meg a BM civil testületté alakítása, valamint a BM és az általa koordinált szervezetek informatikai tevékenységének meghatározása és beillesztése az új kormányzati munkamegosztásba. Ezzel párhuzamosan 1989-1992 között irányította, koordinálta a választások, népszavazások informatikáját.

1993-tól 1998-ig a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Koordinációs Irodájának vezetőjeként, kormány-főtanácsadóként, majd helyettes államtitkárként irányította és koordinálta a kormányzati informatikai alkalmazásokat. Ez időben titkárként, majd elnökként menedzselte az Informatikai Tárcaközi Bizottság munkáját, valamint ellátta a Kormányzati Informatikai és Távközlési Kormánybizottság titkársági teendőit.

1998-2000 között a vállalkozó szférából támogatta a közigazgatási informatikai alkalmazás-fejlesztéseket.

2000-2006-ig a bíróságok informatikai vezetőjeként, az Országos Igazgatásszolgáltatási Tanács Hivatalának (OITH) főosztályvezetőjeként irányította, koordinálta az igazságszolgáltatási folyamatok és szervezetek informatikai tevékenységét.
2006-ban rövid ideig irányította, koordinálta a Belügymisztérium és a BM által irányított és koordinált tevékenységek és szervezetek informatikai tevékenységét.

2006-tól a Magyar Hivatalos Közlönykiadónál vezetőként, majd az LSI Informatikai Oktatóközpont a Mikroelektronika Alkalmazásának Kultúrájáért Alapítványában, a Harsányi János Főiskola fenntartójaként és stratégiai főtanácsadóként fejezte be aktív munkavégzését, ahol kiemelkedő tevékenységét a Főiskola Szenátusa Professor Honoris Causa cím adományozásával ismerte el 2011-ben.

Az ELTE-n, az ÉVM TK -n, az Államigazgatási Főiskolán, a Perfect Oktató Központnál, volt óraadó és tantárgyfelelős. Emellett több közigazgatási informatikával foglalkozó felsőfokú intézménynél államvizsga bizottság elnökeként is tevékenykedett.

Ötvenet meghaladó cikket írt szaklapok számára (köztük kettő szakmai Nívó Díjas). Publikációi közül kiemelhető két könyv: „Vállalattervezés és szervezés” és „Közbeszerzési útmutató” (mindkettőt társszerzővel írta). Százat meghaladó szakmai rendezvényen, konferencián tartott előadásokat.

Hazai és nemzetközi szakmai szervezetek munkájában aktívan vett részt. Vezető funkciót töltött be a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban (SZVT), az Építéstudományi Egyesületben (ÉTE) és az Országos Térinformatikai Konferencia sorozat szervező bizottságában. A Gábor Dénes Főiskola (GDF), a HUNGIS és az ECDL alapítványok kuratóriumi tagja.

Kitüntetései: a Munka Érdemrend Bronz fokozata (1987), Kiváló Munkáért ágazati kitüntetés (1979, 1984), Miniszteri kitüntetés (BM 1990, 1991), Neumann-díj (NJSZT 1994), a Magyar Köztársasági Érdemérem Lovagkeresztje (2005).