Györfi László

Diplomája megszerzése után a Távközlési Kutató Intézet (TKI) tudományos munkatársa lett. 1974-ben itt védte meg egyetemi doktori disszertációját. Egy évvel később az MTA és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Informatikai és Elektronikai Kutatócsoportjához került tudományos munkatársi, majd főmunkatársi beosztásba.

1990-ben átment a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának (VIK) Matematika (későbbi nevén: Számítástudományi és Információelméleti) Tanszékére, ahol egyetemi tanári kinevezést kapott. Iskolateremtő egyéniség; meghatározó szerepe volt a műszaki informatika és az alkalmazott matematika szak alapításában és indításában, valamint a tantervek kidolgozásában. Kifejlesztette és bevezette a tömegkiszolgálás, az információelmélet, a kódelmélet és a matematikai statisztika tárgyakat. 1995-ben egyetemi tanári állása mellett átvette az informatikai és elektronikai kutatócsoport vezetését, amelyet 2006-ig folytatott. Volt a Kar tudományos dékánhelyettese is. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

2002-től 2007-ig az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) tudományos igazgatóhelyettese is volt.

Számos külföldi intézményben volt vendégkutató, illetve vendégprofesszor: CISM (International Centre for Mechanical Sciences), Udine (1971–1979, 1990), Matematikai Kutatóintézet, Oberwolfach, Baden-Württemberg (1979–1990, 2000), Leuveni Katolikus Egyetem (1987–1998). Sok további francia, német és spanyol egyetemen tanított és kutatott.

1978-ban védte meg kandidátusi, 1988-ban akadémiai doktori értekezését Matematikai tudományból. Tagja lett az MTA Távközlési Rendszerek Bizottságának. 1995-ben megválasztották az MTA levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává. Alapvetően az MTA Műszaki Tudományok Osztályának tagja, de tanácskozási jogú tagja a Matematikai Tudományok Osztályának is. Több éven át elnöke volt a Magyar Akkreditációs Bizottság Villamosmérnöki és Informatikai Szakbizottságának. Tagja az amerikai IEEE-nek (Institute of Electrical and Electronics Engineers) és IMS-nek (Institute of Mathematical Statistics).

Fő kutatási területe a műszaki matematika, a sztochasztikus approximáció, a matematikai statisztika és a nemparaméteres függvénybecslés. Jelentős a munkássága a többszörös hozzáférésű csatornák kódolása területén. Új összefüggéseket tárt fel az univerzális döntési módszerek kérdéskörében, amelyek kiemelkedően fontosak az informatika és a távközlés területén a modern alakfelismerési és adattömörítési módszerek szempontjából. Eredményei bővítették a műszaki területen alkalmazható informatikai eljárások lehetőségeit.

Több mint száz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, melyekből négy könyv és két könyvfejezet. Közleményei elsősorban angol és magyar nyelvűek.

Kitüntetései: Farkas Gyula Emlékdíj (Bolyai János Matematikai Társulat, BJMT, 1975); Pollák–Virág-díj (Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, HTE, 1990); Jacob Wolfowitz-díj 1997); Széchenyi-díj (megosztva, 2000); a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2009); Academia Europaea member (Academia Europaea, 2010); Pro Facultate díj (BME IK, 2016).