Farkas Károly

Az egyetem elvégzése után 1970-1978 között mérnöki praxis folytatott: szerelésvezetés, hőtechnikai, statikai tervezés és üveggyár műszaki vezetése.

1978 és 1981 között a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán (GAMF) alaptárgyakat tanított, valamint Szücs Ervin meghívására az ELTE Technika Tanszékén részt vett a gimnáziumi technika tantárgy kialakításában és a tantárgy gimnáziumi oktatásában. A Kőzettan-Geokémia Tanszéken 1981-1983 között petrurgia félüzemet vezetett, majd erről Kubovics Imre professzor vezetésével 1987-ben védte meg egyetemi doktori disszertációt.

Másfél évtizeden át 1981 és 1995 között a Budapesti Tanítóképző Főiskolán technikát, majd informatikát oktatott és a számítógép használatát segítette a közoktatásban.
Kutató munka alapján kidolgozta a Játékos Informatika (JIO) paradigmát, amely hazánkban az első részletesen publikált, tudományosan igazolt tananyag és módszertani ajánlás volt az általános iskolai informatikai képzéshez; ezt 1981 óta terjeszti.

Az ELTE-n, az Országos Pedagógiai Intézetben (OPI) és más közoktatási intézményekben, a technika, majd az informatika tantárgyakat fejlesztette, szervezte, oktatta 1978-tól 1999-ig.
1997-ben MTA kandidátusi fokozatot szerzett neveléstudomány szakterületen.

1999-től a Szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán tanszékvezetőként kialakította az Ekonometria tantárgycsoportot. 2003-tól az Óbudai Egyetemen főiskolai docensként oktatott, majd nyugdíjasként óraadó volt.

GAMF-on 2005-2008 között megalapította a Műszaki szakoktató szakot és bevezette a JIO módszertan felsőfokú alkalmazását.

Folyamatosan vett részt a közéletben: NJSZT, Neveléstudományi Egyesület (alapító tag), Eurologos International Scientific Committee, a Gazdaság-informatikai Kutatók és Oktatók Fóruma.

1994 és 2015 között az NJSZT-ben a Logo, majd a MicroWorld Logo szakosztályt vezette. 1994 és 2011 között 15 alkalommal szervezte meg a HungaroLogo konferenciát.