Faragó Sándor

1955-1960 között a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH) iparstatisztikai elemzésekkel foglalkozott.
1960-tól a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban (BHG) statisztikai osztályvezető volt.

1962-től a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Ügyvitelgépesítési Felügyelet helyettes vezetőjeként az oktatási és tájékoztatási osztályt vezette, megszervezve volt a KSH gépesítési és szervezési tanfolyami rendszerének kidolgozását.

1968-1969-ben nyolchónapos, 1974-ben hathónapos francia állami ösztöndíjjal Párizsban tanult. Ennek keretében elvégzett egy hathónapos rendszerszervezői tanfolyamot, majd számítógép alkalmazásokat tanulmányozott francia cégeknél (IBM France, Renault, Párizsi Prefektúra).

1969-ben a KSH elnökétől megbízást kapott egy számítástechnikai oktatási centrum létrehozására és vezetésére – a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program (SZKFP) szellemi hátterének gyors ütemű biztosítása céljából. Az intézet teljes technikai és személyi feltételeit rövid időn belül kellett létrehoznia. Az 500 főállású és 350 részfoglalkozású munkatársat foglalkoztató intézet Számítástechnikai Oktatási Központ (Számok) néven vált ismertté itthon és hamarosan külföldön is. Ezt az intézetet 13 éven át vezette.

1982. elején a KSH, mint felügyeletet gyakorló főhatóság, három számítástechnikai szervezeti egységét (Számoki, OSZV, Számki) összevonta Számítástechnikai Alkalmazási Vállalat (Számalk) néven. Az új vállalat általános vezérigazgató helyettesévé nevezték ki. Ezt az összevonást azonban nem tudta elfogadni.

1985-től a Magyar Alumíniumipari Tröszt szervezési-számítástechnikai igazgatójaként dolgozott tovább.

1990-től mint szervezési-számítástechnikai szakértő, önálló vállalkozóként dolgozott. Elsősorban számítástechnikai cégek alapítását, működésének elindítását irányította.

1957-től kezdődően cikkek, statisztikai, majd számítástechnikai és vezetési témákban szerkesztője volt több számítástechnikai jegyzetnek, értelmező szótárnak, folyóiratnak. A Control Data Institute-tól vásárolt know-how szerződés megkötésének, majd 7 éven át a működtetésnek irányítója volt. 1962-1990. között számos európai és tengerentúli országban járt (konferenciákon való részvétel, tanulmányút, kereskedelmi tárgyalások).

Részt vett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) Statisztikai Állandó Bizottságban; 4 éven át vezetője volt a szocialista országok AIR (Automatizálási Irányítási Rendszerek) magyarországi oktatási bizottságának; programbizottsági tagja volt az IFIP II. Oktatási Világkonferencia előkészítésének (1974-1976.); 8 éven át volt tagja az NJSZT Elnökségének és Végrehajtó Bizottságának.

Kitüntetései: a Munkaérdemrend bronz, ezüst és arany fokozatai, a Szocialista Kultúráért Érdemérem, a Haza Szolgálatáért Érdemérem, Neumann-díj (NJSZT, 1984).