Demény Károly

1882-ben lépett postai szolgálatba. Baross Gábor minisztersége (1886-1892) során a korszak kulcsszereplőinek, Koller Lajosnak és Heim Péternek közeli munkatársaként aktív részese volt a posta, a távíró és a telefonszolgálatok reformjának, amelyek mérföldköve volt a posta és távíró egyesítése 1887-ben, a a távbeszélő hálózat megváltása és a postamérnöki kar létrehozása. 1887-ben a postatisztképző tanfolyam tanára lett.

1895-ben a budapesti Magyar Királyi Posta- és Távírdaigazgatóság vezetőjévé nevezték ki. Az 1889-ben Németországban és Svájcban, majd 1893-ban az Egyesült Államokban és Kanadában tett tanulmányutak tapasztalatait átültette a magyar postaszolgálat korszerűsítésébe. A tisztségében eltöltött közel 24 éve alatt jelentős szervezési és fejlesztési eredményeket ért el: a fővárosi és vidéki postaszolgálat teljes átdolgozása és javítása; 1899-ben az automobilizmus bevezetése a postaszolgálatba – Európában elsőként; a telefonálásban a névhívásról áttérés a számhívásra.
1904-ben a telefonszolgáltatást Németországban, Belgiumban és a skandináv országokban tanulmányozta.
Támogatásával számos közjóléti intézmény jött létre: Postás Betegsegélyező Egyesület, Országos Postás Zene- és Kultúregyesület, Országos Postás Zenekar, sportegyesület, nyugdíjpótló egyesület. A személyzet részére bevezette az évi szabadságidőt; a betegek részére a távozási engedélyt; a fegyelmi eljárásban rendszeresítette a védői intézményt. A világháború befejezéséig ellátta a hátországi polgári és katonai igények szakszerű postai és távközlési kiszolgálását.

Bár 1918. nov. 6-tól – saját döntésével – nyugállományba kívánt vonulni, Hegyeshalmy Lajos miniszter 1919. nov. 24-ével államtitkári címmel a Magyar Királyi Posta és Távírda vezérigazgatójává nevezte ki. Kezdeti feladatait a posta és a távközlés intézményi újjászervezése, a tönkretett és a megszállás során elrabolt berendezések pótlása, a személyzet fegyelmének helyreállítása jelentette. Vezetői időszakára esik a telefon kábelhálózat átépítése az automatizálás céljából; az első automata telefonközpontok üzembe helyezése; az utcai telefonállomások bevezetése; rádió adóállomások létesítése. Megszervezte és székházat szerzett a posta Országos Betegségi Biztosító Intézetének; a posta számára bérbe vette a Vöröskereszt kórházát; szanatóriumot és üdülőhelyeket létesített.

1928-ban végleg nyugdíjba vonult. A társadalmi életben, különösen a magyar testnevelés és sport területén is maradandót alkotott: maga is kiváló sportoló, 1895-ben országos teniszbajnok volt.

Hosszú hivatali pályája során számos hazai és külföldi elismerésben és kitüntetésben részesült. Főbb kitüntetései: orosz Szent Anna rend II. o. és a szerb Takova-rend III. o.; Lipót rend lovagkeresztje (az 1896. évi budapesti nemzetközi távíróértekezlet alkalmából); Kormányzói elismerés a háborús károk helyreállításában végzett munkájáért (1921.); II. o. csillagos Magyar Érdemkereszt (Horthy Miklós Kormányzótól, 1928).