Csurgay Árpád

A BME Villamosmérnöki Karának (VIK) gyengeáramú szakján diplomázott. 1964-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját, míg 1973-ban a műszaki tudományok doktora lett.

Kezdetben a Távközlési Kutatóintézet (TKI) tudományos munkatársaként mikrohullámú áramkörökkel és az elektromágneses terekkel foglalkozott. 1976-ban kinevezték a Kutatóintézet tudományos igazgatójává.
1980-ban a KFKI-ban dolgozott. 1981-1985 között az MTA SZTAKI egyik kutatócsoportját vezette.
1961-től oktatott a BME-n, kezdetben vendégoktatóként. 1987-ben vette át egyetemi tanári kinevezését az Elméleti Villamosságtan Tanszékre, ahol 2006-ig dolgozott.
1998-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának egyetemi tanára; 2006-tól professor emeritusa.

1985-től az MTA levelező, 1993-től pedig rendes tagjává választották. Az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottságának, az Informatikai Bizottságnak és a Távközlési Rendszerek Bizottságának tagja. 1985-ben az MTA természettudományi, 1990-ben általános főtitkárhelyettese lett, ezt a tisztét 1993-ig töltötte be.
Több külföldi egyetemen volt vendégprofesszor, így például a Müncheni Műszaki Egyetemen és az USA-ban az indianai Notre Dame Egyetemen. 1999-2003 között az Első Közép- és Kelet-európai Együttműködés Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. Számos magyar és nemzetközi szakmai szervezet tagja. Külföldi tudományos akadémiák tagja (így: a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea); a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia); egyetemek díszdoktora.

Szakterületei: mikro- és nanoelektronika, áramkörelmélet, információtechnika. Jelentősebb eredményeit az információtechnika eszközei realizálhatóságának feltételei és korlátai vizsgálatában érte el.

Simonyi Károllyal könyvet írt az információtechnika fizikai alapjairól. A tranzisztornélküli kvantum sejtautomata, a QCA egyik feltalálójával, Wolfgang Poroddal számos nanotechnológiai tárgyú publikáció szerzője. Több mint száztíz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Három szabadalmat jegyez.

Kitüntetései: Akadémiai díj (MTA, 1971); Eötvös Lóránd-díj (oktatási miniszter, 1975); a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje (1993); Széchenyi-díj (1998).