Buzás Ottó József

Szakmai tevékenységét műszerészként kezdte a Budapest Távbeszélő Igazgatóság József Távbeszélő Üzemében. Rövidesen a központ különleges áramköreinek (nagytávolságú vonal, pontosidő bemondó, trönkfelügyeleti, hibabejelentő, forgalmi megfigyelő stb) felügyeletét bízták rá. 1969-től 1972-ig vezette a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság Mérő Csoportját (ezen idő alatt addig nem végzett zajfeszültség, jelzőhangok és csillapítás mérést vezetett be a központokban és a központokat összekötő trönkhálózatokban). 1972-1976 között a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság Fejlesztési osztályán telefonközpontok és központhálózatok fejlesztésével foglalkozott.

Munkája elismeréseként 1977-ben áthelyezték a Magyar Posta Vezérigazgatósága Távközlési szakosztályára. 1977 és 1987 között Berlinben, Prágában és Varsóban tanulmányozta a meglátogatott országok telefonhálózatát. 1975-ben Koppenhágában a távközlési hálózatok korszerű üzemeltetését és fenntartását, 1979-ben Barcelonában és Madridban a centralizált üzemeltetést és fenntartást, 1987-ben Londonban network management–et tanulmányozott. A külföldön szerzett tapasztalatait az automatikus belföldi és nemzetközi telefonhívások bevezetése és a díjrendszer fejlesztése során hasznosította (pl. az addig alkalmazott foglaltsági hang helyett automatikus szóbeli tájékoztatást vezettetett be 1988-ban). Bécsben az ADS digitális vonalkapcsoló központokat ismertető előadásokat hallgatta. A telefonközpontok szakterületből doktorált (1985).

Munkája mellett kapcsolástechnikát tanított a Győri Közlekedési és Távközlési Főiskolán (1977-1978). A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Mérnöktovábbképző Intézete szervezésében forgalomtechnikai, üzemeltetési és méréstechnikai előadásokat tartott. A szerkesztésében megjelent könyvek: Távbeszélőtechnikai mérések (1979); Távbeszélő-hálózatok üzemeltetése (1988). A Magyar Posta szaklapban és a Híradástechnikában együtt 30, a Magyar Távközlés folyóiratban 10 szakcikke jelent meg. „A mérnökök szerepe a társadalomban” című cikk Mérnök Kamara lapjában jelent meg (2009).

A Híradástechnikai Tudományos Egyesületnek (HTE) 1972-óta volt tagja. A HTE szervezésében előadásokon számolt be szakterülete fejlődéséről, a megvalósított fejlesztésekről. Nyugállományba vonulása után tanácsadói, szakírói és közhasznú tevékenységet folytatott. 1999-től 2016-ban történt megszűnéséig elnöke volt a Telefonnal a Rászorultakért kiemelten közhasznú társaság kuratóriumának.

Munkásságáért több elismerésben részesült: Matáv vezérigazgatói elismerés (1995); Puskás Tivadar Távközlési Technikum Arany távközlés-technikusi oklevél (2001); Telefonnal a Rászorultakért Alapítvány elismerő oklevele (2010).