Bereczki Ilona

1949-1959 között a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Bolyai Intézetében dolgozott. A nem-elemi rekurzív függvények létezéséről szóló értekezése az első Magyar Matematikai Kongresszus Közleményei-ben (1950) jelent meg.

1959-1965 között az MTA Matematikai Kutatóintézet Matematikai Logika és Alkalmazási Osztályán kutatómunkát végzett. Közben 1963-ban 3 hónapot töltött a Román Tudományos Akadémia vendégeként.

1965 és 1969 között a szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) Kibernetikai Laboratóriumában dolgozott tudományos főmunkatársként.

1969-től 1983-ig, nyugdíjazásáig, a JATE, majd SZTE Bolyai Intézet Matematika Alapjai és Számítástechnikai Tanszéken tudományos munkatársként kutatott és oktatott. Kalmár László professzor segítője, tankönyvei kidolgozásának aktív résztvevője. A professzor 1957-ben beindított ún. szegedi iskolájának oktatója. A hazai matematikai logika és programozás oktatásának egyik első hazai képviselője volt.

Kutatási területe kiterjedt a matematikai logika, ezen belül a rekurzív függvények elméletére, a Boole-féle függvények minimalizálási problémáira és a programozás elméleti vizsgálatára.

1950-től a Bolyai János Matematikai Társulatnak tagja, 1969-től az Acta Cybernetica szerkesztőbizottsági titkára volt.