Berceli Tibor

Az egyetem elvégzését követően a Távközlési Kutató Intézetben (TKI) dolgozott, előbb mint kutatási csoportvezető, majd rövidesen osztályvezetői, később főosztályvezetői beosztásban. A Mikrohullámú osztály vezetőjeként a mikrohullámú nemlineáris, aktív áramkörök elméleti és kísérleti vizsgálatával, valamint a felületi hullámterjedés, parametrikus effektusok, a zajcsökkentés és egyes távközlési rendszertechnikai kérdések kutatásával, fejlesztésével foglalkozott; eredményeivel hozzájárult a nagytávolságú, nagykapacitású mikrohullámú rádiórelé összeköttetések kifejlesztéséhez és gyártásba viteléhez.
A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán 1962-ben kezdett oktatni félállású adjunktusként. Megszerzett műszaki tudományok doktora fokozata (1965) alapján 1970-től címzetes egyetemi tanárként, majd 1995-től magántanárként végezte oktatói munkáját.

1996-tól a BME Mikrohullámú Híradástechnika Tanszékének (amelyet utóbb Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék (HVT) név alatt egyesítettek az Elméleti Villamosságtan tanszékkel) lett főállású munkatársa tanárként és kutatóként. Itt a mikrohullámú fotonika területén kutatott és ért el eredményeket (különösen a mikrohullámú erősítők és oszcillátorok optikai szabályozása, a fényhullámú-mikrohullámú kombinált fázisdetekció és a fáziszárt hurkos optikai frekvencia-stabilizálás terén).
Oktatott témái nagyrészt saját kidolgozásúak (Mikrohullámú áramkörök; Mikrohullámú aktív áramkörök; Optikai-mikrohullámú áramkörök és rendszerek; Távközlési alkalmazási kérdések; Optikai távközlés, optikai hálózatok és hálózatelemek).

Számos európai uniós projektben dolgozott hazai vezetőként. Ezeken kívül két európai “Network of Excellence” programban, több COST (European Cooperation in Science and Technology) projektben, illetve magyar kutatási konzorciumokban vett részt, valamint 7 OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogram) kutatási téma vezetője volt.

Több külföldi kutató helyen is kutatott vagy oktatott rövidebb-hosszabb ideig: a New York-i Polytechnic Institute of Brooklynon (1964); University College Londonban (UCL) (1986); a Drexel Egyetemen, Philadelphiában vendégprofesszor (1988/89); a Hamburgi Műszaki Egyetemen előadás egy szemeszteren át (1991); a japán Osakai Egyetemen, illetve a francia Grenoble-i Egyetemen vendégprofesszor (1992, ill. 1994); előadott a finnországi Helsinki Műszaki Egyetemen (2001); majd az ausztráliai Sydney-i Egyetemen (2004). Kutatásait 2000-től 4 éven át Széchenyi professzori ösztöndíj támogatta.

Kutatási eredményeiről közel 400 nemzetközi és hazai publikációban és konferencia-előadáson számolt be. Megjelent 6 könyve (közülük több angol nyelven; kettő a nemlineáris mikrohullámú áramkörök témájában). Találmányait 26 hazai és számos külföldi szabadalom védi.

Sok évtizede tagja a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Távközlési Tudományos Bizottságának, valamint az URSI (International Union of Radio Science – Nemzetközi Rádiótudományi Unió) Nemzeti Bizottságának.
1960 óta a Híradástechnikai (utóbb Hírközlési és Informatikai) Tudományos Egyesület (HTE) tagja; éveken át elnökségi tag volt. 1962-ben aktív előkészítője volt a HTE által szervezett II. Microcoll konferenciának; sokéves tevékenysége révén a négyévente megrendezett sorozat egy sikeres nemzetközi kollokviummá vált.
Az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers – Villamos- és Elektronikai Mérnökök Szervezete) „Life Fellow” fokozatú tagja; az IEEE Microwave Theory and Techniques Society (Mikrohullám Elmélet és Technológia Társaság) „Speakers Bureau” (előadói fokozatú) tagja. Tagja az EuMA-nak (European Microwave Association – Európai Mikróhullámú Társaság) és az OSA-nak is (Optical Society of America – Amerikai Optikai Társaság).

Díjai: IEEE Premium Awards (IEEE, London, 1961); Virág–Pollák-díj (HTE, 1965); Állami Díj (magyar állam, 1980); MIKON Award (Microwave and Radiolocation Foundation – Mikróhullámú és Rádiólokációs Alapítvány, Varsó, 2002); EuMA Distinguished Service Award (EuMA, 2006); Pro Facultate díj (BME, 2012); IEEE Microwave Career Award – életmű díj (2016); Életmű-díj (HTE, 2024).