Benyó Zoltán

A Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) 1964-ben alakult Folyamatszabályozási Tanszékének (később Irányítástechnika és Informatika Tanszék, IIT) alapító tagja. Tevékenységével nagy szerepet vállalt a tanszék oktatási és kutatási profiljának kialakításában, ezzel kapcsolatos munkák irányításában. Fő szakterületei az irányítástechnika, az élettani folyamatok mérésen alapuló meghatározása, számítógépes szimulációja és identifikációja, orvosi informatika volt.

A tanszék orvostechnika (korábban orvos-biológiai és méréstechnikai) csoportjának vezetője volt egészen emeritusi kinevezéséig, a BME Orvos-informatika Laboratórium létrehozója, számos hazai és nemzetközi tudományos egyesület tagja, illetve vezetője. Ő volt a BME és a Semmelweis Egyetem együttműködés keretében létrejött Orvos-biológiai mérnökképzés szellemi atyja és megszervezője, majd első vezetője, egészen annak Egészségügyi-mérnöki MSc szakká történő átalakításáig. Iskolateremtő képességét dicséri doktoranduszainak magas száma, a vezetésével elkészült sok sikeres kandidátusi és PhD értekezés.

Életműve elválaszthatatlanul összefonódott a magyarországi korszerű mérnökképzéssel. Rangos hazai és nemzetközi konferenciák szervezésében nagy hozzáértéssel és aktivitással vett részt, oktatási terhelhetősége közismert. Tudományos Diákköri Konferencián (TDK) hallgatói az évek során számos hazai és nemzetközi díjban részesültek.

Alkotó-irányító munkájának eredményeként 1969-70-ben került megtervezésre és megépítésre, majd üzembe helyezésre az a 320 csatornás minőség-ellenőrző rendszer, amely akkor a világon elsőként alkalmazott eljárással gyártásközi ellenőrzési-szabályozási feladatokat oldott meg, és több országban nyert szabadalmi oltalmat. Az itt kidolgozott új eljárásokat később felhasználták a kórházak intenzív osztályainak tervezésénél. Nevéhez fűződik az első integrált áramkörös oktató berendezés-család (LAB-LOG) kifejlesztése és gyártásba vitele. Ezekből a készülékekből hazánknak jelentős export bevétele született (Ausztria, Németország, Mexikó, Kuba, Algéria stb.). Kezdeményezésére került megtervezésre és megvalósításra az Oran-i Tudomány és Műszaki Egyetem 22 db tudományos és kutató laboratóriumból álló komplexuma. Ezekben a BME-ről 37 tanár és technikus oktatott több éven keresztül. Ezen sikeres vállalkozás eredményeként hazánkból számos oktatási rendszer került exportálásra (Nigéria, Algéria, Peru, Mexikó, Kuba).

Kezdettől fogva folyamatosan részt vett a hazai és nemzetközi kutatási projektekben. Témavezetésével került kifejlesztésre és megvalósításra az a számítógépes betegellenőrző rendszer, amelynek kidolgozásában hat egyetemi központ (Budapest, Bern, München, Prága, Bécs, Wroclaw) vett részt (INCO-COPERNICUS Project). Nemzetközi zsűri a projektet a legmagasabb fokozatú elismerésben részesítette.

Tudományos publikációinak száma több mint 380; magyar és idegen nyelven írt 22 könyv (könyvfejezet) szerzője, illetve társszerzője.

Kitüntetései: Nívódíj (1971, 1976); Miniszteri Dicséret (1974); Kiváló Munkáért (1980); Kruspér István Emlékérem (Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület, MATE, 1985); Csáki Frigyes Emlékérem (MATE, 1989); Pro Scientia Díj (Országos Tudományos Diákköri Tanács, OTDT, 1991); Rektori Dicséret TDK munkáért (BME, 1992, 2006); Kolos Richárd-díj (MATE, 1997); Pro Universitate et Scientia Díj (2000); Szent-Györgyi Albert-díj (oktatási miniszter, 2002); Akadémiai Díj (MTA, 2008); a Magyar Érdemrend középkeresztje (2014); Pro Universitate (Semmelweis Egyetem, 2015); Pro Facultate díj (BME, 2017).