Bakonyi Péter

1965-től az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) tudományos munkatársa, majd főosztályvezetője, 1982-től tudományos igazgatóhelyettese volt. 1975 és 1990 között az MTA számítóközpontját irányította.

Közben 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán doktori címet szerzett. 1974-től kutatási területe a számítógép-hálózatok kutatása. 1987-ben vendégprofesszorként az Észak-Karolinai Egyetemen tanított.

1991 és 2001 között az Allianz Hungária biztosító társaság informatikai vezetője volt. Ugyanekkor másodállásban az MTA főtitkárának informatikai tanácsadója lett.
Emellett félállásban megtartotta akadémiai státuszát, így 1999-ig folytatta az 1986-ban elkezdett Nemzeti Információs Infrastruktúra (NIIF) Program vezetését: létrehozták Magyarországon az elosztott számítógép-hálózati szolgáltatásokat, s ezzel az Internet hazai bevezetésének alapjait.
Mindeközben tanított az egyetemen is, és az MTA főtitkára szakmai tanácsadója is volt.

2002-ben ismét az MTA SZTAKI igazgató-helyettese. 2002. júniustól 2004. év decemberig az Informatikai és Hírközlési Minisztérium Információs Társadalom Stratégia helyettes államtitkára volt. 2004. decembertől visszament az MTA SZTAKI-hoz igazgató-helyettesnek. 2011-től a BME vezető tanácsadója volt. 2004 és 2008 között a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács kormány által delegált tagja.

A BME címzetes docense, 2007-től a Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) címzetes főiskolai tanára.

2002-től 2008-ig a NJSZT elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990-től a Hungarnet Egyesület ügyvezető elnökeként tevékenykedett.

Kitüntetései: Eötvös Loránd-díj (minisztertanács,1964 és 1986); Széchenyi-díj (1993); a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje (2003); Neumann-díj (NJSZT, 2014).