Bach Iván

1949–1950 között a BME Fizikai Intézete gyakornoka. 1950–1951 között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) Tanulmányi Osztályának előadója volt.

1951-1969 között a Villamosítási Kutatóbizottság, majd jogutódja, a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet (VEIKI) tudományos munkatársa, később. főmunkatársa volt. 1951–1969 között a VEIKI osztályvezetője, egyúttal 1958-tól a Műszeripari Kutatóintézet szakértője.
A VEIKI munkatársaként egyik úttörője volt a hazai energiarendszer relés védelmi rendszereinek, majd ő lett az akkori matematikai-szabályozáselméleti problémákkal foglalkozó osztály vezetője (Frey Tamás mellett). Osztálya előremutató számítógépes nyelvészeti kutatásokat is kezdeményezett.

1969-1990 között az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete (SZTAKI) tudományos főmunkatársa, majd osztályvezetője volt.
Közben, 1964–1965 között az USA-ban Ford-ösztöndíjas vendégkutató.

Oktatási tevékenységét a BME-n 1978-ban kezdte. Fontos szerepet vállalt a BME Villamosmérnöki Karon (VIK) a műszaki informatikus szak megtervezésében, elindításában; folyamatosan ő volt a Formális nyelvek tárgy oktatója. Ő indította el a BME-n a matematikai nyelvészet oktatását is.
A Matematikai és Számítástudományi Tanszék alapító tagja egyetemi adjunktusként, majd 1989–től címzetes egyetemi docensként, 1993-tól meghívott előadóként.
1964-ben megszerezte a műszaki tudományok kandidátusa címet.

Nemzetközileg is új eredményeket ért el a formális nyelvek és programrendszerek, illetve a különböző fordítóprogramok vizsgálata terén. Több könyv szerzője.

Kitüntetései: Déri Miksa-díj (Magyar Elektrotechnikai Egyesület, MEE, 1970); Széchenyi-díj (2005).