✟ Heckenast Gábor

NJSZT kitüntetés:
1992: Kempelen Farkas-díj - Laudáció

A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán végzett 1950-ben.

Pályáját 1948-ban a lakihegyi rádióadónál kezdte. 1949-ben áthelyezték a Magyar Rádióstúdiójába. Fejlesztőmérnökként, majd csoportvezetőként itt dolgozott 1962-ig. Jelentős része volt abban, hogy Magyarországon megindult a mágneses hangrögzítő berendezések gyártása. Irányító szerepe volt a Rádió új, decentralizált rendszertechnikájának kialakításában, valamint az új, központi kapcsolóterem tervezésében.

1962-ben saját kérésére áthelyeztek a Magyar Televízióhoz, ahol a mágneses képrögzítés bevezetését irányította. 1964-ben kinevezték a Magyar Televízió fejlesztési területet irányító műszaki igazgató helyettesé. Vezetése mellett készült többek között a 4. Stúdió, az első kommentátor rendszer, a mágneses képrögzítők meghonosítása. 1972-ben hívásra visszatért a Magyar Rádióhoz. Majdnem húsz éven át, 1992-ben történt nyugdíjba vonulásáig a Rádió műszaki igazgatója volt. Vezetése alatt a Magyar Rádió sok új műszaki létesítménnyel gazdagodott: stúdiók, új kapcsolóterem, közvetítő kocsik, klímarendszer, épületek, stb., és megjelentek az első digitális berendezések is.

Nyugdíjba vonulása után tanácsadóként különböző tanulmányokat készített. 1996 és 2000 között tagja, 2000-2004 között szakértője volt a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnak (NHIT). 1998-ban  beválasztották a Távközlési Érdekegyeztető Fórum (TÉF) Felügyelő Bizottságába. Éveken át tagja volt a MTA Akusztikai Komplex Bizottságának.

1981 és 1990 között az OIRT Technikai Bizottságának elnöke. Részt vett a Rádióuniók Világértekezletein Algírban, Prágában és Washingtonban, amelyeken a Műszaki Szekció elnökévé, ill. társelnökévé választották. Számos alkalommal vett részt a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) rádiós világértekezletein.

Hosszú éveken át dolgozott az IEC TC 28, majd TC 60 témájában illetékes Magyar Nemzeti Bizottság vezetőjeként, és a hazai szabványosítási munkában.

Az Audio Engineering Society (AES) Magyar Szekciójának a megalakulás óta, tíz éven át elnöke volt.

Tagja volt az OPAKFI-nak (Optikai Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület), ahol tíz éven át töltötte be az elnöki posztot, továbbá a HTE-nek (Hírközlési és Informatikai Egyesület), ahol a Stúdiótechnikai Szakosztály helyettes vezetője volt. Aktív résztvevője hazai és külföldi tudományos konferenciáknak.

Hét hónapos ösztöndíjas tanulmányúton volt 1968-69-ben Olaszországban a RAI-nál, 1975-ben pedig egy hónapig Japánban, az NHK-nál.

Kilenc könyve jelent meg, részben más társszerzőkkel együtt. Zsdánszky Kálmánnal együtt szerzője volt a mágneses hangrögzítés témájában két kiadásban megjelent első magyar nyelvű könyvnek (Mágneses hangrögzítés, 1954, 1955). Sok publikációja jelent meg, elsősorban a Hiradástechnika, Kép- és hangtechnika és a Magyar Távközlés című szaklapokban. Az első 1952-ben, a legutóbbi 1999-ben.

Elismerései:
Munka Érdemrend minden fokozata, Petzval József-díj (OPAKFI) (1964), Állami Díj (1978)
Puskás Tivadar-díj (HTE) (1980), Békésy György-díj (OPAKFI) (1985), MTESZ Díj 1987
Kempelen Farkas-díj (HTE-OPAKFI-NEUMANN) (1992),
Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (1992),
Fellowship Award (AES) (1993), Szőts Ernő-díj (Magyar Rádió) (1999)
Puskás Tivadar-díj (HTE) (2000), AES Award (2002)

Létrehozva: 2018.06.17. 09:29
Utolsó módosítás: 2018.09.17. 11:35