Villamosmérnök, tudását részben Skóciában, részben a BME-n szerezte. Szakmai munkáját az MTA számítógépközpontjában kezdte. Jelentős munkásságával az MTA hálózatok kialakítását segítette mind a fejlesztésben, mind a kultúra terjesztésében.

Kossuth-díjas mérnök, címzetes egyetemi tanár volt. Televízióadók, antennarendszerek sikeres fejlesztője. Volt EMV főmérnök, MHE elnökhelyettes, TKI tudományos igazgató. Az MŰI alapító igazgatójaként és ŰTT elnökként szervezte újjá a magyar űrkutatást.

Pedagógus; a középiskolai matematikai oktatás számítástechnikával történő támogatásának módszertani élharcosa volt. Utóbb sikeres vállalkozásainak köszönhezően oktatási, ifjúság-támogató alapítványok szervezője és támogatója volt.

Állami díjas villamosmérnök, a TKI kutató-fejlesztő munkatársa, főosztályvezetője volt. A távközlési, adat- és információátviteli berendezések és rendszerek szinte minden generációjának kutatásával, fejlesztésével foglalkozott.

Kossuth- és Állami díjas kutató villamosmérnök; a TKI-ban 2 és fél évtizeden át tudományos osztály-, ill. főosztályvezető; a BME-n egyetemi tanár volt. A magyar mikrohullámú műszerprogram kidolgozója és irányítója. Volt HTE és MATE elnökségi tag.

Villamosmérnök; a BME tudomány-rendszerezőként és kitűnő előadóként ismert, tudós egyetemi tanára volt. A “Lineáris hálózatok” tárgyat új rendszerezési elvével és új pedagógiai módszereivel tette klasszikussá. Fontos funkciókat töltött be a HTE-ben.

Kétszeres Kossuth-díjas villamosmérnök. Csaknem három évtizeden keresztül volt a TKI-ban folyó tudományos-mérnöki munka meghatározó alakja. Nevéhez fűződik a mikrohullámú rádió-összeköttetések hazai fejlesztésének elméleti és gyakorlati megalapozása.

Kossuth-díjas villamosmérnök, egyetemi tanár. A televíziós képátviteli technika tudósa volt. Oktatás- és tudományszervezői munkássága is jelentős: első vezetője volt a BME Vezetéknélküli Híradástechnikai Tanszékének; alapító tagja és elnöke a HTE-nek.

Amerikában élt magyar származású villamosmérnök, matematikus. A matematikai eljárások szabályozáselméleti, folyamatirányítási alkalmazásának és az operációkutatásnak világhírű tudósa; a Kálmán-szűrő elvének kidolgozója. Az MTA tiszteleti tagja.

A diploma megszerzésétől nyugdíjba vonulásáig, majd külsős tanácsadóként a MATÁV előd- és utódszervezeteinél csaknem 50 évig szolgálta a magyarországi (nem beszédcélú) távközlési és informatikai szolgáltatások technológiai és üzleti fejlődését.

A magyar távközlési iparág kiemelkedő szereplője volt. Meghatározó szerepe volt az iparág liberalizációjában és MATÁV felsővezetőként annak privatizációjában. Az ő nevéhez is fűződik a hazai optikai gerinchálózat kiépítésének elindítása.

Közel 50 éven keresztül tanított az ÓE-n informatikát és matematikát. Több tantárgyi tematika, valamint a környezetinformatika szakirány kidolgozója és a szakirány felelőse volt. Ipari projektekben is közreműködött – matematikai modellezéssel.

1967-től a Videoton fejlesztőmérnöke; majd osztályvezetője, ill. főosztályvezetője lett. Nevéhez fűződik a VT 340, VT 56100 terminál és VT 20 számítógépcsalád kifejlesztése. 1991-től az Axis Kft. projektmenedzsere volt.

Fejlesztőmérnöki indulást követően a hazai számítástechnikai kereskedelem jeles szereplője lett. Több nemzetközi nagykereskedelmi-disztribúciós cég (pl. Computer-2000, Tech Data, DNS, Arrow) hazai leányvállalatának alapító ügyvezető igazgatója volt.

A hazai e-közigazgatási szakma jeles szakértője; fontos szerepe volt a informatika-alapú közigazgatás, ill. a digitális állam felépítésében. A rendszerváltást követően államigazgatási és kormányzati szervezeteknél töltött be vezető beosztásokat.

Az Országos Mérésügyi Hivatal, majd az MTA Csillagvizsgáló Intézet munkatársa, utóbbiban műszaki igazgató volt. Csillagászati polarimetriával és ehhez digitális mérésvezérlő és mérési adatgyűjtő rendszerek kifejlesztésével foglalkozott.

Orvos, kutató fiziológus, egyetemi tanár. A vérkeringés élettanának kiemelkedő szakértője. Úttörőként szorgalmazta a számítástechnika alkalmazását az orvosbiológiában. Egyik kezdeményezője és vezetője volt az SE és a BME közös orvosbiológiai mérnök képzésének.

Orvos, fiziológiai kutató volt. Első igazgatója volt a SOTE-n 1974-ben létrehozott Számítástechnikai Csoportnak. Gyakorlati orvosi és kutatói munkásságát követően minisztériumi felsőoktatási főosztályvezető lett.

Villamosmérnök, neurológus és kísérleti pszichológus a látás-észlelés területén. Bell Labotarórium-beli (USA) munkássága az emberi látórendszer megismerése, a térbeli mélység észlelése és az alakfelismerés területén meghatározó jelentőségű.

1977-2007 között a SZTAKI hardverfejlesztő mérnöke volt. Szakterülete volt: mikroprocesszoros rendszerek, speciális hang- és képfeldolgozó berendezések, 8 bites személyi számítógépek (Primo). Később egy magáncégben folytatta ezeket a fejlesztéseket.

Hardver- majd szoftverfejlesztőként kezdett. Később szoftver-oktató, kiadói szerkesztő, marketingvezető. A Triad cég alapító tulajdonosa volt, és vezette haláláig. A szakmai közösségi élet számos területén aktivitásáról volt ismert.

Magyarországon elsők között ismerte fel a térinformatika jelentőségét. Számos fotogrammetriai feladat megoldását vezette (ezek egyike egy ellenőrző információs rendszer volt a Paksi Atomerőmű beruházásánál). Megalkotta a Területi Műszaki Adatbázis (TMAB) koncepciót.

Meghatározó alakja volt a hazai információbiztonsági közösségnek. A Kancellar.hu cég megalapítója. Átvette és átformálta a Hacktivity Kft.-t, amellyel létrehozta a régió egyik legtekintélyesebb információbiztonsági konferenciáját.

Matematikus-fizikus és villamosmérnökként a Medicor egészségügyi mérőkészülékei fejlesztésének egyik vezetője volt. Több nemzetközi szervezetnél volt egészségügy-műszaki szakértő. A hazai orvostechnikai és orvosbiológiai mérnökképzés egyik úttörője.

Az MTA KFKI Mérés és Számítástechnikai Kutatóintézet fejlesztőmérnöke volt. Fontos szerepe volt a legtöbb TPA számítógép fejlesztésében; később az általa is fejlesztett gépek rendszerbe állításán a Paksi Atomerőmű Vállalatnál.

Világhíres magyar születésű matematikus, akit a kvantummechanika és matematika területén végzett elméleti kutatásai és alapvető eredményei, ill. a digitális számítógép elvi alapjainak lefektetése emelték a világ legkiemelkedőbb tudósainak sorába.

Jelentős alkotó tevékenységet folytatott az informatika gépészmérnöki alkalmazásai területén. Nevéhez fűződik a DIMACS műhelyszintű termelésirányítási rendszer kifejlesztése, valamint bevezetése a VIDEOTON-nál ill. IKARUS-nál.

Kezdetben matematikusként dolgozott. Később a PMSZK/PSZTI-ben eltöltött húsz éve alatt osztály-, ill. főosztályvezetőként pénzügyi, valamint adóügyi informatikai rendszerek szervezését és fejlesztését irányította.

A magyar informatikatörténet több meghatározó vállalatánál dolgozott alkalmazott matematikusként, alkalmazási rendszerek tervezőjeként. Jelentős szerepe volt az állami Pénzügyi Információs Rendszer, majd az 1988-as új adórendszer informatikai projektjének létrehozásában.

Hazánkban az elsők között használt e-mail levelezést, videokonferenciás rendszereket, és szorgalmazta használatukat. Több nemzetközi kutatási projekt számítógépes hátterének K+F-jében vett részt. Neves keramikus volt.

Kezdetben részt vett az EMG 830 fejlesztésében. Az SZKI-ban a saját gyártású PC-k szoftver-fejlesztését vezette. 1989-től a Computer Média cég vezetőjeként főleg szerkesztőségi és kiadványszerkesztő rendszereket fejlesztettek és értékesítettek.

Az IT iparág nagyjai között tartják számon, sokat dolgozott az iparág elismeréséért. Az IVSZ Közbeszerzési Munkacsoportját vezette. A partnerségi munka ikonja volt; nevéhez jelentős projektek megvalósítása fűződik.

A magyar számítástechnikai tájékoztatás egyik úttörője. Meghatározó tagja az Információ Elektronika szaklap szerkesztőségének. A KSH SZTI igazgatója volt; dolgozott még a Számok-nál és a Számalk-nál is. A MÚOSZ műszaki klubjának elnökhelyettese volt.

A KSH-ban közgazdasági elemzésekkel, míg az 1970-es években a kormányzati információs rendszerek koncepciójának és működési feltételeinek összehangolásával foglalkozott. Később az OSZV igazgatója, majd a Számalk vezérigazgatója volt.

Az OMFB főosztályvezetőjeként a magyar számítástechnika helyzetének feltárását célzó, jelentős elemzések készítésében vett részt. A hazai közgazdászok között elsőként elemezte a számítástechnika hatását a munkaerő struktúrára.

Kiemelkedő képességű kutatója volt a geometriának az ELTE-n. Az 1970-es évektől az operációkutatás magyar iskolájának lett egyik vezető alakja. Nevéhez fűződik a (továbbfejlesztve) 1980-tól működő népességnyilvántartó adatbázis létrehozása.

A nyelvelmélet, a hangtan, a költői nyelv és a mélylélektan úttörő kutatóprofesszora volt Franciaországban, szorosan ápolva a hazai kapcsolatokat. 1960 elején a számítógépek hazai nyelvészeti alkalmazásainak első kezdeményezői közé tartozott.

Filozófusként kezdte, majd az 1970-es évektől nyugdíjazásáig a SZTAKI munkatársa volt. Sokoldalú programfejlesztő, elméleti és gyakorlati szakember volt – játékprogramoktól hálózati megoldásokig számos zseniális munka került ki keze alól.

Az első hazai programozók egyike. Az Országos Meteorológiai Intézetben kezdett, majd több évtizeden át, egészen nyugdíjazásáig a MÁV Adatfeldolgozási Főnökség elismert programozója volt.

A TKI-ban kutató-fejlesztő, majd a brémai Hochschule Bremen (HSB) vendégtanára volt. Alapítója és ügyvezetője volt a brémai DSI GmbH cégnek. Tervezési, fejlesztési és megvalósítási projekteket vezetett az űrtávközlés különböző területein.

A kecskeméti SZÜV igazgatójaként a számítástechnika vidéki elterjedését segítette munkásságával. Számos diákversenyt is szervezett. Sokoldalúan vett részt városa gazdasági-kulturális életében.

Pályáját a BME-n kezdte, majd az OT főosztályvezetője lett. A tervezéselmélet általános kérdéseivel, operációkutatással, elsősorban a népgazdasági tervezéssel és annak információelméleti vizsgálatával foglalkozott.

Neves magyar irodalomtörténész, aki 1971-ben perem-lyukkártyán alapuló adatbázis építést kezdeményezett (A régi magyar vers repertóriuma). 1998-ban beindította az ELTE-n a Bölcsészeti Informatika Önálló Programot.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Számítástechnikai Főosztályának vezetője, majd a Softinvest igazgató tanácsának elnöke volt.

A világ első programozói között emlegetik; munkájával matematikai problémák megoldásához járult hozzá. A Los Alamos-i Tudományos Laboratórium MANIAC-I gépét programozta; előtte együtt dolgozott az ENIAC gép programozóival.

A hazai számítástechnikai-oktatás ikonikus alakja, aki az egyik legeredményesebb versenyfelkészítő informatikatanár volt az 1990-es években. 4 éven át mindig volt résztvevő tanítványa az IOI-n; 1997-ben Fokvárosban ezüstérmet nyertek.

A KGMTI munkatársaként már 1960-ban írt alkalmazói programokat az M-3 számítógépre. Később a KGM Számítóközpontjának munkatársa volt, majd a Kertészeti Egyetem Számítástechnikai Tanszékén oktatott számítástechnikát.

A számítástechnika alkalmazásának egyik hazai úttörője, a Gamma Művek munkatársa volt. 1960-ban az M-3 számítógépre optikai rendszerek tervezéséhez írt programokat, amelyek az adott terület első számítógépes programjai voltak.

1965-től dolgozott a számítástechnika területén (MTA SZK, SZTAKI, ÁSZSZ). Főbb érdeklődési területei: szerszámgépek numerikus vezérlése, programok ütemezésének matematikai vizsgálata, információs rendszerek tervezése.

Részese volt az első két hazai elektromechanikus számológép (MESZ I és szegedi logikai gép) tervezésének. A győri közlekedés-automatizálási képzés meghatározó személyisége; a KTMF tanszékvezetőjeként korszerűsítette az oktatást.

A BME Folyamatszabályozási Tanszék alapító oktatója, a Gépi számítástechnika alapjai c. tantárgy kidolgozója és első oktatója (1971/72). 1976-tól a KKMF előd intézményében főiskolai tanár, intézetigazgató volt.

A HIKI-ben, majd a TUNGSRAM-nál kezdett, hamar vezetői beosztásokba került. Egyetemi oktató, egyetemi tanár (BMF, PPKE, ÓE), utóbb professor emeritus lett. A robottechnika és automatizálás területén szaktekintély volt. Számos kitüntetést kapott.

Több jelentős műszaki fejlesztési munkában való részvétel (Standard, TKI) után 1963-tól az AKI beruházásán dolgozott. 1970-től az SZKI ESZR Titkárság vezetője volt. Nyugdíjasként az SZKI ELL, majd az IQSOFT gazdasági ügyeit intézte.

1992-ig az ELTE Számítóközpont munkatársa volt. Később a GATE egyetemi docense, majd a SZIE tanszékvezető egyetemi tanára. 2005-től a BMF-en, illetve az ÓE-n egyetemi tanár; 2014-től az utóbbi rektora volt.

A TKI-ban volt osztályvezető. Adatátviteli modemek fejlesztésével, nemlineáris áramkörök hálózatelméletével foglalkozott. Később szerepe volt az Interkozmosz program űrtávközlési kutatásaiban.

Középiskolai tanárként kezdte, majd intézmények (NIM IGÜSZI, VSZFP, FIM, MALÉV) alkalmazás-fejlesztő részlegét irányította. Élete végéig oktatott; jelentős szerepe volt a számítástechnikai OKJ képzésben.

Kutató, a BME oktatója és iparági vezető a műszertechnika területén. Részt vett a poligráf és első hordozható világvevő rádiókészülék kidolgozásában. Az EMG megalapításának kezdeményezője, majd az MTA MKKL vezetője.

Kiemelkedő tüdőgyógyász; az alkohológia és a pszichoszomatikus gyógyítás úttörője. Széleskörű érdeklődése eredményeként Magyarországon elsőként dolgozott ki egy diagnosztikai célszámítógépet (Elektroklasszifikátor).

A számítógép programozás egyik hazai úttörője (kezdetben Révész Pálné néven). Pályáját 1957-ben az MTA KKCS-ban kezdte, ahol az M-3 első szubrutinjainak kidolgozásában
vett részt. Később a SZTAKI, majd az SZKI munkatársa volt.

Az MTA AKI-ban, majd a SZTAKI-ban ipari alkalmazásokat programozott (analóg és digitális számítógépeken). Majd a KFKI MSZKI-ban részt vett a paksi blokk szimulátor létrehozásában. A BME-n is oktatott.

A BME EET tanszékvezető egyetemi tanára volt. Már 1969-től programozást oktatott a VIK-en. Kidolgozott CAD módszereket az elektronikai tervezéshez. Félvezető mérési, kiértékelési és minősítő módszerei világszerte elterjedtek.

A szekszárdi Tolna Megyei Kórház egészségügyi rendszereinek egyik megalapozó vezetője volt. Később a Videoton pécsi vevőszolgálat vezetőjeként a Dél-Dunántúl számítóközpontokkal való ellátásáért volt felelős.

A SZTAKI-ban bekapcsolódott a geometriai modellezés kutatásába. A VE-n, majd az ELTE-n geometriai modellezést oktatott. Kiemelkedőt alkotott a geometriai modellezés és annak oktatása területén.

A középiskolai számítástechnika-oktatás egyik úttörője: elsőként oktatott számítástechnikát és programozást (Fazekas). A KöMal Számítástechnika rovatának elindítója, a Nemes Tihamér verseny zsűrijének első vezetője.

A programozási nyelvek, a matematikai logika kiváló szakértője. Az automataelmélet, sejtautomaták nemzetközi szintű kutatója volt az 1980-as években (SZTAKI, JATE Automataelméleti Kutatócsoport, Számalk, CELLWARE).

1971-1976 között az ÉM Számgép igazgatójaként, majd az ÉTI tudományos, később megbízott főigazgatójaként feladata volt számítógépes rendszerek tervezése, kidolgozása és az építőiparba történő bevezetése.

A TKI-ban és a Telefongyárban távadatfeldolgozással foglalkozott. ESZR távadatfeldolgozási perifériák és szoftverek fejlesztését vezette. Később nemzetközi hálózati termékgyártókat képviselt hazánkban.

Az ATOMKI-ban kezdte pályáját, majd a VIDEOTON főosztályvezetője volt. A TII Számítástechnikai Főosztálya után az SZKI-ban volt vezető beosztásban. Utóbb a GDF-en helyezkedett el.

Nemzetközi piacokon jelentős üzleti sikert elért PAC I. szoftvercsomag tervezője, a terjesztő hálózat felépítője. Az International Systems alapító társtulajdonosa, a német „Roland Berger és Partnerei” vezetési tanácsadó cég Partnere.

Nemzetközi szintű szoftverfejlesztő volt. Bejárta a Digital, az IBM gépek világát, és sikerrel vett részt a személyi számítógépek szoftverfejlesztésében is. A versenydíjas d’Access Adatbank szoftver tervezője.

Fejlesztőként majd vezetőként NC gépekhez adattároló perifériákat fejlesztett (Telefongyár, Vilati). Szerepe volt integrált áramkörös NC-vezérléstechnikák gyártásában is. Később a Vilati egyik vegyesvállalatát (KVS) irányította.

A KSH-ban végzett kutatómunkát, és 10 éves elnöki tisztsége alatt jött létre hazánkban a nemzetközi színvonalú számítástechnikai statisztikai rendszer. Számos nemzetközi statisztika szervezetben jelentős funkciót töltött be.

Az IBM Magyarországnál kezdte a szakmát. A SZÜV-ben nagy cégek projektjeivel foglalkozott, míg az SZKI-ban elsősorban ügyviteli alkalmazásokkal foglalkozott – mindkét cégnél vezetői beosztásban. Ez után tanácsadó volt több cégnél.

A BME első számítógépe, majd a VIK ODRA 1204 számítógép felelőse; létrehozta a Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Osztályt. 1972-ben vezetésével valósították meg a VIK számítógépes felvételi rendszerét.

A KFKI MSZKI-ban a TPA számítógépek fejlesztése, tervezése és gyártása során a műszaki szerkesztés és technológiai tervezés meghatározó személyisége volt. Később jelentős résztvevője volt a Vénusz-Halley programnak.

Kezdetben alkalmazás-fejlesztéssel foglakozott (NIM IGÜSZI). Később adatfeldolgozó programokat készített, majd vezetőként irányította fejlesztésüket (Comporgan, Számalk, Soft-Technika, EXPO’96).

A BME oktatójaként kezdte. Nevéhez fűződik az oktatásszervezés rendszerbe foglalásának gondolata; a BME HIR oktatásszervező rendszere után megtervezte a felsőoktatás egységes tanulmányi rendszerét (NEPTUN).

A szegedi JATE Kibernetikai Laboratórium technikusaként dolgozott 1965-1985 között (M-3, Minszk 22, R-20 és R-40). 1990-től a szegedi Informatikatörténeti Gyűjtemény katalóguskészítő munkatársa és tárlatvezetője volt.

A szabályozáselmélet és a számítógépes folyamatirányítás kiemelkedő elméleti kutatója volt a SZTAKI-ban, majd a BME Automatizálási Tanszékén. 1977-től ő lett a BME Számítástechnikai Alkalmazási Központ első igazgatója.

Kiemelkedő képességű és fantáziájú fejlesztő mérnök volt. A KFKI MSZKI-ban és az SZKI-ban dolgozott. Az ő nevéhez fűződik a TPA-1001 miniszámítógép fejlesztésének irányítása. Utóbb Kanadában élt.

Informatikai vállalkozó és újságíró. Családi gmk-ból önerővel, folyamatos fejlesztéssel juttatta az informatika élmezőnyébe a Cédrus Informatikai Rt-t. Szakmai újítások (floppy-melléklet), innovatív ötletek fűződnek a nevéhez.

A BME IIT tanszék oktatója; professzor emeritus. Az orvos-biológiai, egészségügy-informatikai mérnökképzés egyik elindítója volt. Nevéhez fűződik az első integrált áramkörös oktató berendezés (LAB-LOG) kifejlesztése.

Az automatizálás, számítógépes folyamatirányítás és -optimalizálás, adaptív rendszerek, robotika nemzetközi hírű szakembere volt. Több mint 20 éven át vezető a SZTAKI-ban, utána egyetemi professzor (BME, ÓE).

A számítóközpont szervezés és vezetés kiemelkedő alakja volt (Comporgan). Elsők között indított szoftver-fejlesztőket Nyugat-Európába. Nemzetközi vegyesvállalattal importált know-how-t a hazai szervezési kultúra emelése érdekében.

Középiskolában kezdett tanítani, majd igazgató-helyettesként irányította a számítástechnikai képzést. Az EKTF Információtechnológiai Tanszék alapító vezetője volt. Alapítója volt az egri ICAI konferencia-sorozatnak.

A szegedi postánál kezdett, majd a Magyar Posta vezérigazgató-helyettese lett. Az MVM és a MÁV után 2005-től a MÁV informatikai szervezetének első embere volt. 2011-től a NISZ-ben töltött be vezető pozíciókat.

Egri szakközépiskolájában számítástechnikai tananyagok kidolgozásában élen járt. A KSH Heves Megyei szervezetések igazgatóhelyettese is volt. A Pásztorvölgyi iskola igazgatójaként híres szakmai műhelyt hozott létre.

A hazai számítástechnikai disztribúció atyjaként tartják számon. Kezdetben egyetemi oktató. Az 1980-as évektől dolgozott azon, hogy terjedjenek a számítógép-hálózatok, és az ehhez kapcsolódó kereskedelem kialakuljon hazánkban.

A BME docense, a VIK MMT tanszékvezető-helyettese, az Orvos-biológiai méréstechnikai szakmérnöki szak kezdeményezője. Volt a VIK oktatási dékán-helyettese is. A Mérés és Automatika c. folyóirat főszerkesztője volt.

A KFKI TPA számítógépek gyártása, bemérése, szervízelése szervezését és irányítását végezte. Utóbb a PC-s rendszerek és hálózatok forgalmazásával és tervezésével foglalkozó KFKI Direkt Kft. ügyvezetője volt.

Az analóg jelek digitális méréstechnikájának és eszközeinek kidolgozása, az eredmények feldolgozása és a mérések automatizálása fűződik a nevéhez. A CAMAC real-time rendszer első magyarországi alkalmazója.

A BME MIT oktató-kutatója volt majd 50 éven át, 2008 és 2011 között tanszékvezető docense. Főbb területei: digitális jelfeldolgozás, neurális hálózatok és orvosi képfeldolgozás volt.

Az 1991-ben alapított Topolisz Kft. (és a Top-Map Kft.) ügyvezetőjeként szerepe a magyarországi közlekedési térinformatika, a navigációs rendszerek adatbázisa és a hazai útvonaltervezők megvalósítása terén volt jelentős.

Az új távközlési és vezetékes szolgáltatások tervezésének szakembere; hazai bevezetésükben úttörő szerepet játszott. A TKI, a SZTAKI, a Matáv munkatársa volt, majd a BME oktatója, címzetes egyetemi tanára.

Nagy formátumú, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező informatikai vállalkozó volt. Az egyik kiemelkedő hazai számítástechnikai disztribúciós cégcsoport, a HRP Kft. megalapítója, fő tulajdonosa és irányítója volt.

Az automatizálás nemzetközileg elismert kutatója volt. A szerszámgépek számítógépes vezérlése és az integrált gyártórendszerek hazai vezetője, az általános vállalati referencia architektúra (GERAM) egyik kidolgozója.

A magyar szoftverfejlesztés hőskorának mértékadó személyisége. Munkája nagymértékben segítette hazánkban a korszerű adatfeldolgozás kialakulását, és a számítógépek alkalmazásának elterjedését.

A korán megalakított, egyik legsikeresebb és legnagyobb vidéki informatikai vállalkozás, a Szintézis Rt. alapító társtulajdonosa és kereskedelmi vezetője volt. Ezt megelőzően a SZÜV győri központjának munkatársa.

Sikeres vállalkozó és kereskedelmi szakember volt, jelentős portfoliót menedzselt. A Novotrade Rt. alapító vezetőjeként a játékszoftver fejlesztés és a szoftver kereskedelem hazai úttörője. Számos üzleti és szoftverfejlesztési elképzelést kezdeményezett.

Kiemelkedő jelentőségű kutató; a KFKI főmunkatársa 35 évig volt. Szakterületei: méréselmélet, elektronikus mérőműszerek, számítógépek fejlesztése, digitális adatátvitel, jelfeldolgozás volt. 48 évig oktatott az ELTE-n.

A számítástechnika egyik hazai úttörője. A KFKI vezető munkatársa volt, majd az OT SZK igazgatójaként korszerű számítóközpontot hozott létre. Az NJSZT egyik alapítója; több ciklusban volt a vezetőség tagja.

Életművének kiemelkedő eredménye 1990 után az államigazgatási informatika koordinációjára létrehozott Informatikai Tárcaközi Bizottság, amelynek titkára, majd elnöke volt. Szervezési, irányítói képessége valamennyi szakmai területen megnyilvánult.

Kezdetben sugárzásméréssel és magfizikai mérésekkel foglalkozott. Utóbb és hosszan a KFKI MSZKI tudományos főmunkatársa volt; nagy- és mikró-számítógépek műszaki-tudományos célú alkalmazásaival foglalkozott.

A Térképészeti Intézetben topográfusként kezdett, majd parancsnok lett. 1983-tól a katonai térképészet meghatározó alakja; térinformatikai konferenciák és szakmai műhelyek szervezője; a HUNGIS vezetője volt.

1969-től az SZKI-ban részt vett a hazai számítástechnikai ipar kezdeti K+F munkáiban, az Intézet koordinációs feladatainak ellátásában. Egész munkássága során a műszaki és a társadalmi fejlődés összefüggéseivel foglalkozott.

Fejlesztő villamosmérnökből (MOM) lett sikeres informatikai vállalkozó (KVENTA Kft.), majd átvette és az ország egyik legnagyobb magyar tulajdonú számítástechnikai nagykereskedő cégévé fejlesztette a CHS Hungary-t.

1967-től az MTA SZTAKI munkatársa, 10 éven át igazgatóhelyettese volt. 1981 óta amerikai egyetemeken tanított. Jelentős kutatási eredményeket ért el a szabályozástechnika, a folyamat-diagnosztika módszertana és ennek autóipari alkalmazása terén.

Kutató, egyben oktató volt. A BME-n információelméleti és műszaki matematikai tárgyakat oktatott. Később képfeldolgozással és –tárolással kapcsolatos nemzetközi cégek hazai fejlesztő vállalatait vezette.

A néphadsereg tervezőmérnöke, majd a légierő elektrotechnikai főmérnöke volt. Később a HTSZ műszaki vezetője, 1992-ig elnöke volt; a céget az elektronikai ipar egyik legkorszerűbb üzemévé tette. Volt a HTE elnöke is.

Az MMG után, 1971-1989 között a KFKI MSZKI gazdasági vezetője volt. Később a Megamicro Rt. elnökeként vagyonvédelmi rendszerek és hálózatok, valamint eseményvezérelt képrögzítők fejlesztését irányította.

Széleskörű szakmai tapasztalatokkal rendelkező szakember, aki különböző – K+F, banki alkalmazási, kereskedelmi alkalmazási, közüzemi és hardverinfrastruktúra létrehozási – projektekben kamatoztatta tudását.

A TKI tudományos munkatársa, majd az Űrtávközlő berendezések és rendszerek főosztályának vezetője volt. A BME VIK TMIT Nagysebességű Hálózatok Laboratórium vezetője, majd a TMIT tanszékvezetője volt.

Neves villamosmérnök-kutató. A világ számos kiemelkedő tudósával dolgozott együtt külföldön. Magyarországon elsők között foglalkozott információelmélettel. A szakirodalom első főiskolai jegyzetének szerzője.

A magyar közgazdaságtudomány egyik doyenje, e tudomány progresszív irányzatának egyik vezető egyénisége, Keynes tanításainak elkötelezett magyarországi képviselője. Nagyszámú tudományos publikáció szerzője.

A számítástechnika ipari alkalmazásának egyik jeles alakja. KFKI MSZKI főosztályvezető, majd igazgató-helyettes. TPA gépek ipari szoftver fejlesztéseit vezette az olaj- és energiaiparban és a Paksi Atomerőműben.

A BME Automatizálási Tanszéken tanársegédként, majd az S.B.G.& K. Ügyvédi és Szabadalmi Irodában dolgozott IT-vezetőként. A MATISZ egyik alapítója, ahol haláláig szakértőként tevékenykedett.

A TKI-ban, majd az OMSZ-nál alakfelismeréssel és osztályozás-elmélettel foglalkozott; ezek meteorológiai alkalmazásának úttörője volt. Egyik újjászervezője volt a biztosítási matematika hazai oktatásának.

Nevéhez fűződik a BME VIK Folyamatszabályozási Tanszékének 1964-es megalapítása, melyet közel 25 éven át vezetett. Volt a BME VIK dékánhelyettese, majd dékánja, 1978–1982 között a BME rektorhelyettese.

A TKI-ban 17 éven át áramkörök számítógéppel segített tervezésével (CAD) foglalkozott, majd 27 éven át térinformatikai fejlesztéseket irányított. A piLINE cég egyik alapítója, tulajdonosa és ügyvezető igazgatója volt.

A FÜTI-nél, majd az OKISZ SZSZV-nél az R20 gépek hasznosítását irányította. 1984-1990 között a hazai szoftver kereskedelemmel foglalkozó Softinvest-et vezette. Később a Controll, majd a Microsystem vezérigazgatója volt.

Közel 40 évig a KFKI vezető kutatója; majd egyetemi tanárként több egyetemen oktatott. Szakterületei: diszkrét szimulációk módszertana és alkalmazása; MI-rendszerek architektúrája és alkalmazástechnikája.

Kezdetben a térelmélet és a CAD volt kutatási területe (TKI, SZTAKI). 1985-től tudomány- és információs infrastruktúra szervezéssel foglalkozott (MTA, NHIT, NIIFI, NKÖM, KIFÜ, Hungarnet). Számos egyetemen tanított.

A Számok induló csapatának tagja volt. Később dolgozott a FÜTI-ben. majd a Raiffeisen bankban. Nyugdíjasként még dolgozott a Kompkonzult Kft.-nél, melynek résztulajdonosa volt.

A BME VIK HEI egyetemi docense majd igazgatóhelyettese, a Számítógéptechnika Osztály vezetője. Vezetésével indult be 1969-ben a Félvezetős digitális elektronika szakmérnöki képzés.

Részt vett a magyarországi software-kereskedelem elindításában és felfejlesztésében, valamint a nyilvános internet megjelenésében és térhódításában. 1994-1999 között a Middle Europe Networks Rt. vezérigazgatója volt.

Programtervező matematikusi kezdés után az ICT piac meghatározó szakmai újságírója és kiadója, komplex médiaportfólió létrehozója lett. Jelentős szerepet vállalt az információs társadalom megismertetésében.

Két évtizedes vezetése alatt az Intel céget a világ vezető félvezető-, illetve chipgyártó cégévé tette. Meghatározó kulcsfigurája volt a Szilikon-völgy életének. Vezetési stílusa példaként szolgált más vállalatok számára is.

A számítástechnika statisztikai alkalmazásának egyik hazai úttörője volt; 18 évig volt a KSH Számítástechnikai Igazgatóság igazgatója. Nagy szerepe volt a KSH számítástechnikai rendszerének létrehozásában és folyamatos fejlesztésében.

Az 1970-80-as évek egyik legnépszerűbb USA-beli tudósa, a Dartmouth Egyetem matematika professzora, egy évtizeden át rektora. Nevéhez fűződik a BASIC programozási nyelv és az első időosztásos számítógépes rendszer megalkotása.

A KMF docenseként, majd a Számítástechnikai Tanszék vezetőjeként sokat tett a számítástechnika oktatásáért. Jó kapcsolatot alakított ki könnyűipari üzemekkel, így tanszéke jelentős ipari munkákat tudott végezni.

Évtizedekig volt az MTA KFKI RMKI egyik műszaki vezetője, végül igazgatóhelyettese. Vezetőként vett részt a CAMAC elemcsalád kifejlesztésében, majd magyar részvételű űrprogramokhoz űreszközök kidolgozásában.

1971-ben fizikai Nobel-díjban részesült a holográfia módszerének felfedezéséért. Úttörő a tevékenysége a híradástechnikai információelméletben is. Közel száz találmánya volt. Nemzetközi hírű akadémiák tagja.

Az egyik első hazai számítástechnikai kisvállalkozás, a Microsystem Számítástechnikai Kisszöv. társalapítója, Rt.-vé alakulását követően elnök-vezérigazgatója volt. Az MKIK és BKIK alelnök, az MGYOSZ társelnöke volt.

1974-ig az Olajterv műszaki tervezője, majd vezető program-tervezője volt. Később műszaki tudását, széles műveltségét számítástechnikai szaklapok szerkesztésében hasznosította (Mikroszámítógép Magazin, Alaplap).

1961-től haláláig a Szekszárdi Megyei Kórház igazgatójaként korát megelőző egészségügyi menedzser volt. Hazánkban elsőként indította el a számítástechnika egészségügyi alkalmazását a kórházak életében.

Világhírű közgazdász, a matematikai modellezés hazai úttörője. A szocialista gazdasági rendszer és a posztszocialista átmenet nemzetközileg is kiemelkedő kutatója. A Harvard Egyetem és a BCE professor emeritusa.

A matematika közgazdaságtani alkalmazásainak kutatója. A korai hazai számítástechnikai alkalmazások irányításában vezető pozíciókat töltött be (KSH OSZI, ÁNH, ÁVÜ, PSZTI, APEH). Később gazdaságpolitikai kérésekkel foglalkozott.

A SZE-n és jogelődjeinél oktatott; intézetvezető is volt. Kutatási területe a közlekedéstervezés és forgalomelosztás számítástechnikai modelljei. Nevéhez fűződik a NETWINFO közlekedéstervezési programrendszer kidolgozása.

A számítástechnika középfokú oktatásának egyik hazai kiválósága volt. 1977-ben egy ügyviteli szakközépiskolából kialakította az ország első számítástechnikai végzettséget adó szakközépiskoláját – Kalmár Lászlóról elnevezve.

Egyetemi tanár volt a BME-n. Kutatási területe a villamos gépek, a szabályozástechnika és az irányításelmélet volt; számos méretezési és szabályozási eljárás kifejlesztője. Volt tanszékvezető; a BME VIK dékánja; a BME rektorhelyettese.

Kutatási területe az oktatásszociológia. a politika és a szakképzés szociológiája; foglalkozott a pedagógusok informatikával szembeni attitűdjével is. Társadalmi tevékenysége gazdag; az MSZT alapító elnökségi tagja volt.

Elismert gasztroenterológus; újdonságot kereső, bátran kísérletező tudós. A Tolna Megyei Kórházban (a Számalk-kal közösen) vezetésével készült el hazánk első gasztroenterológiai szakértő rendszere, a GAIA.

Az EKTF főiskolai tanára, az egri számítástechnika-oktatás megteremtője, a hazai számítástechnikai tanárképzés meghatározó személyisége volt. 1971-ben vezetésével jött létre a Számítástechnikai Csoport, majd Tanszék.

Egyetemi tanár, 1984-1990 között a BDMF vezetője. A szakminisztériumban 10 éven át oktatás- és tudományszervezési feladatokat látott el. Az ÓE ösztöndíjat alapított hátrányos helyzetű tanulók részére.

A KFKI-ban csoport-, majd osztályvezetőként az ICL gép fogadásával, a TPA-70 operációs rendszereinek és az MSZKI termelésirányítási rendszerének kidolgozásával, a nyilvános hálózathoz kapcsolódással foglalkozott.

A magyar rádiózás doyenje. Meghatározó része volt abban, hogy 1950 után hazánkban beindult a mágneses hangrögzítő berendezések gyártása. 1973-1992 között a Magyar Rádió műszaki igazgatója volt.

Kiemelkedő képességű kutató volt; a SZTAKI-ban villamos hálózatok gépesítésével kezdte. Később kulcsszerepe volt az igények elbírálását és a nyugdíj megállapítását szolgáló rendszerek létrehozásában és jogszabályi követésében.

Az MTA SZTAKI tudományos tanácsadója és a CIM Laboratórium vezetője volt; valamint professzora a BME-nek és a PE-nek. Kutatási területe a gyártásautomatizálás, intelligens eszközök, virtuális gyártás, technológia transzfer volt.

A távadatfeldolgozás elismert hazai szakértője; a PSZTI műszaki igazgatója volt, majd a Siemens-nél dolgozott. 1991-2001 között a IFIP General Assembly tagja volt; kulcsszerepe volt az IFIP Bécs-Budapesti Világkongresszusának megrendezésében.

A szimplex alapú lineáris optimalizálás területét jelentős új eredményekkel gazdagító, nemzetközileg is elismert szaktekintély. 1985 óta oktatott hazai és külföldi egyetemeken. A PE professor emeritusa volt.

Informatikai és fizikai biztonsági, audit-, üzletmenet-folytonossági, rendszer-bevezetési és BPR projektekben, biztonsági architektúrák tervezésében vett részt. Az ÓE-n oktatott; biztonsági, ellenőrzési és CISA tanfolyamokat tartott.

Kalmár László szegedi iskolájában végzett. A Számoknál, majd a Számalknál dolgozott kutatóként, később oktatóként. Minisztériumi főtanácsos, majd az Educatio Kft. tanácsadója volt. Élete végén verseket írt.

A magyar számítógépes nyelvészet egyik kiemelkedő úttörője. Elsősorban az információkereső tezauruszok kutatása és a gépi fordítás érdekelte. Később az MI és a számítógépes nyelvészet kapcsolata is foglalkoztatta.

Legismertebb műve az első hazai grafikus rendszer, a GD’71 tervezése a kapcsolódó szabadalom (SZTAKI). Több egyetem tanára; oktatási területe az Autocad és az Archicad. Az iTF veezetőségi tagja volt.

Nemzetközileg ismert kutató az online algoritmusok elemzése, a kombinatorikus optimalizálás és az irányítható automaták területén. Az SZTE Számítógépes Algoritmusok és MI Tanszék vezetője volt.

Az ELTE IK tanszékvezető egyetemi docense volt. Fő munkaterülete az informatika tanárképzés és az informatikai tehetséggondozás. Informatikai konferenciákat és versenyeket szervezett. 2013-tól az NJSZT alelnöke volt.

Igazságügyi műszaki szakértőként elsősorban tárgy- és képfelismerési eljárások kidolgozásával foglalkozott; eredményeit egyetemeken is oktatta. Magyarországon megalapította a HCC klubokat. Több találmánya volt.

A KKCS, a KGM Számítóközpont, az Infelor és a MATÁV munkatársa volt. A számítástechnika népszerűsítője volt egész életében. A hazai szoftver export egyik megalapítója volt. A Kiss Áron Játéktársaság alapító elnöke.

Az OSSKI vezetője, sugárvédelmi kutató volt. 1986 után irányításával integrálták az ágazati radiológiai hálózatokat egységes országos sugárvédelmi rendszerré. A VVE Radiokémiai Tanszékét vezette.

1968-tól a debreceni KLTE oktatója volt; 1972-től aktívan bekapcsolódott a programozó matematikus képzésbe. Később a KLTE Számoló Központjának volt a szoftverese 1992-ig. Tagja volt az NJSZT ODRA Munkabizottságának.

Vezetése alatt a KLTE Közgazdaságtudományi Kar országos hírű oktatási és tudományos műhellyé vált; meghatározó szerepe volt az informatikusi szak kialakításában. Szakmai kisugárzása országosan is jelentős volt.

Neurofiziológusként kezdett, majd számítástechnikai módszerekkel foglalkozott. Interdiszciplináris módszereket fejlesztett ki sportolók teljesítményének vizsgálatára. Alapító elnöke volt az NJSZT Orvos-biológiai Szakosztályának.

Az első magyar nyelvű internet szakkönyv („Az internet világa”) szerkesztő-társszerzője volt. 1990-ben az első nemzeti informatikai stratégia összeállításának koordinátora volt a Miniszterelnöki Hivatal részéről.

Statikai és dinamikai feladatok megoldásával vált ismertté (NIM IGÜSZI, SZKI). Részt vett a BS2000 operációs rendszer fejlesztésében. A Softcoop egyik alapítója; 1988-tól egy németországi szoftver vállalat tulajdonosa volt.

A SZOTE-n vezetésével alakult meg az SZK; az egyetem informatikai hálózat kiépítésének szervezője. Orvos-informatikai alkalmazások kutatója és megvalósítója. Végül a VE-n tanszékvezető és az informatika tanári szakcsoport vezetője volt.

A magyar matematikusnők közül elsőként lett az MTA doktora; az ELTE professzora. Elsők között foglalkozott a rekurzív függvények számítógépes alkalmazásával. Játék a végtelennel c. könyvét számtalan nyelvre lefordították.

Híradástechnikai fejlesztőmérnökként kezdte, majd bekapcsolódott a KFKI TPA-projektjébe. 1975-1987 között az SZKI-ban, később Ausztriában, Németországban és Svájcban szoftver-fejlesztőként dolgozott.

A Typotex kiadót 1989-es alapításától kezdve vezette. Munkája (TeX magyarítása, e-book kiadása, digitális szövegfeldolgozás és adatbázis-építés) korszakos jelentőségű volt a hazai tudományos könyvkiadásban.

A számítógépes nyelvészet hazai elindítói közé tartozott. Az általános nyelvészet és a nyelvi szemantika neves kutatója; 1992 és 2002 között az MTA NYTI igazgatója, az Akadémiai Aranyérem birtokosa volt.

Matematikus, nyelvész, tankönyvíró, bencés papnövendék volt. Az Egyetemi Számítóközpont munkatársaként elsősorban a felvételi vizsgák statisztikai feldolgozását végezte. Átdolgozta Bolyai Farkas “Űrtan elemei kezdőknek” c. könyvét.

Közel öt évtizeden át dolgozott az MTA SZTAKI-ban; 1993-2015 között volt igazgató. Később a KF Infrastruktúra Kft. ügyvezető igazgatója, az ELTE informatika doktori iskolájának oktatója.

Az MTA AKI munkatársa, majd a TKI-ban osztályvezető. A PKI főmérnöke. Az IHM Európai Uniós Integrációs és Szabályozási főcsoportfőnöke. Dolgozott a Brüsszeli Magyar Állandó Képviseleten. Végül a GM főtanácsosa volt.

A hazai szoftver kereskedelem meghatározó személyisége, vezetője volt (SZKI és IQSOFT). Mind a szakmai, mind az értékőrző és értékteremtő tevékenységekkel foglalkozó civil közélet együttműködést előmozdító tagja volt.

A KFKI kutatója, majd a PE egyetemi tanára. Szakterülete az orvosbiológiai jel- és képfeldolgozás. A WIWE intelligens szív-jelzőkészülék kifejlesztője. Az NJSZT Orvosbiológiai Szakosztály volt elnöke. Az IME alapító főszerkesztője.

A BME VIK-en Kozma László mellett egyik megépítője volt a MESZ-1 nyelvstatisztikai célszámítógépnek. A BME HEI oktatója is volt. A VIK oktatási dékánhelyettese; részese volt az Informatikai szak beindításának.

A hazai távközlés nemzetközileg elismert szaktekintélye, a BME címzetes egyetemi tanára; 1974-1986 között a PKI tudományos igazgató-helyettese volt. Fiatal kollégáival együtt több hiánypótló szakkönyvet írt és szerkesztett.

Kutató intézeti (TKI) tudományos munkatárs, majd önálló vállalkozó volt, végül KKV-knál dolgozott. Tématerületei: egészségügyi informatika, számítógépes grafika, számítógépes és piaci marketing.

A HIKI tudományos munkatársa, később a MEV osztályvezetője, majd a Microsystem Kisszövetkezet kereskedelmi vezetője volt. Később Nádor Rendszerház Kft. alapítója, társtulajdonosa lett.

A MALÉV Számítástechnikai Osztály megalapítója, majd 14 évig vezetője volt. A repülési informatika elismert alakja, a MALÉV globális informatikai integrálódásának egyik élharcosa volt. Oktatott a KKMF-en. Részt vett az NJSZT iTF munkájában.

Az MTA SZTAKI tudományos munkatársa volt. Később oktatott a BME-n, az ÓE-n (és elődein) és a SZE-n; egyetemi tanár, többszörös intézeti igazgató. Érdeklődési területei: informatika, operációkutatás, közlekedéstudomány.

Az ELTE TTK mestertanára volt; számos szoftverfejlesztési projekt irányítója. Aktívan közreműködött az ELTE-n az informatika (számítástechnika) tanári szak elindításában. Egy teljes informatika tanári generáció tekinti őt nevelőjének.

Az ELTE egyetemi tanára volt. Kiemelkedő oktatási, kutatási, fordítói és könyvszerkesztői tevékenységet folytatott. A közreműködésével készült szakkönyveket és jegyzeteket évtizedeken át használták a felsőoktatásban.

A BME rektora, az MTA AKI egyik alapítója volt. Kutatásai és szakkönyvei megteremtették a teljesítmény-elektronika és automatika hazai alapjait. Sokat tett a villamosmérnöki képzés korszerűsítéséért. A BME Automatizálási Tanszék alapítója (1961).

A valószínűségszámítás, a statisztika és a lineáris algebra nemzetközi hírű kutatója, a KLTE TTK volt dékánja. Tanszéket, számolóközpontot alapított; iskolateremtőként beindította a KLTE programozó matematikus képzését.

1994-től a PM Informatikai és Módszertani Intézetét vezette, majd biztosítás-matematikával és biztosítás-felügyelettel foglalkozott. Részt vett a banki szabályozás bázeli elveinek kidolgozásában és honosításában.

A BME Építőmérnöki Karon volt oktató. Kutatási területei: matematikai nyelvészet, absztrakt tervezés, intelligens rendszerek és CAD. Fontos szerepe volt a numerikus módszerek kutatásában és elterjesztésében a szakmában.

Széchenyi-díjas egyetemi tanár volt. Az operációkutatás egyik magyarországi megalapozója, kivételes tudományszervezői képességekkel rendelkező személyiség; a sztochasztikus programozás nemzetközileg elismert vezető kutatója volt.

A magyar programozási iskola egyik megteremtője volt. A KFKI TPA-70 programrendszere kidolgozásának egyik vezetője volt. Az 1960-as években írt különböző programozási nyelvekről szóló könyveiből generációk tanultak.

36 évig foglalkozott a KFKI-ban nukleáris mérésekkel, majd kommunikációs protokollokkal. Tanított a BME-n és a VE-n; a BME címzetes egyetemi tanára, a PE professor emeritusa. Volt az NJSZT főtitkárhelyettese.

Az M-3 számítógép telex input-output berendezésének fő szakértője. Első és egyetlen munkahelye a Magyar Posta (majd Matáv), ahol az adatátviteli szolgáltatás hazai bevezetésnek megszervezését és irányítását látta el.

Számítástechnikai pályafutását fejlesztőmérnökként kezdte, majd magas pozíciót töltött be több bankban és befektetési cégben. Elnökségi és igazgatósági tagja volt az MVM-nek és a Paksi Atomerőmű Vállalatnak.

Az Ural-2 számítógép programozásától indulva a szakértő rendszerek kidolgozásáig jutott el. Intenzíven foglalkozott az utóbbi témakör elméleti alapjaival is. Oktatási tevékenysége mellett ismert konferenciák előadója volt.

A MTA KKCS-ben az M-3 gép építésének egyik technikai vezetője, a SOTE kibernetikai kutatója. Később a TV-ben ismeretterjesztő műsorokat vezetett.

Kalmár László szegedi iskolája első évfolyamán végzett. 1967-től a JATE TTK dékánhelyettese, 1972-1975 között dékánja, míg 1975-től és 1984-1987 között az egyetem rektorhelyettese volt. Professzor emeritusz.

Az ELTE tanárképzésnél az informatika oktatásának egyik megalapozója, a számítógépek oktatásának egyik kezdeményezője volt. Elsők között szervezett hazánkban középiskolai számítástechnikai szakkört.

Kreatív szellemben foglalkozott a programozás alapjaival és módszertanával. A SZÜV Elméleti és Módszertani Osztályának 10 évig volt a vezetője. Később az ÁSZSZ főosztályvezetője lett korai haláláig

A KFKI RMKI munkatársaként a hazai számítógép-hálózatok meghatározó személyiségei közé tartozott. A NIIF Program vezetőségében az alkalmazókat képviselte. Meghatározó szerepe volt a MEK kifejlesztésében.

A Csepeli Autógyár, majd a Láng Gépgyár főmérnöke, majd 3 éven át a KGM fő energetikusa volt. A MTESZ első elnöke volt. 1962-től az OMFB főosztályvezetőjeként részt vett az SZKFP kidolgozásában.

Az MTA KKCS-ben meghatározó szerepe volt az M-3 mátrix-invertálással megoldható programozási munkáiban. Moszkvai aspiráns évei után a Matematikai Kutató Intézetben differenciálegyenletekkel foglalkozott.

A BME Központi Könyvtár főigazgatója volt. Érdeklődési területei: dokumentációk kezelése, számítógépes nyilvántartásuk és szöveges visszakeresés. Dolgozott az UNESCO-nál, majd a SZTAKI-ban. Öt nyelven beszélt.

Az MTA KKCS első igazgatója volt. Előtte szovjet emigrációban a hadiiparban volt vezető.

Revizor volt a MÁSZ-nál, főrevizor az SZM-ben. 1974-től pénzügyminiszter-helyettes, 1977-től munkaügyi miniszter volt. 1982-től a VVE Vállalatgazdasági csoportját vezette. A MTESZ társelnöke, az SZVT elnöke volt.

A KFKI RMKI vezető munkatársaként az Internet hazai bevezetésének egyik úttörője, a számítógép hálózatoknak a nemzetközi tendenciákat követő szakértője. Nagy tudású szakemberként törekedett tudását másoknak is átadni.

Az MTA Matematikai Kutatóintézetének munkatársa. Numerikus analízissel foglalkozott.

A Volán Elektronik első, alapító igazgatója volt.

Az ELTE TTK technika szakos tanárképzésének megszervezője volt. Korábban az ÉTI számítóközpontját vezette. Az ELTE és a JPTE tanszékvezető egyetemi tanára. Részt vett a Magyar Nagylexikon készítésében.

Kvantumkémikus; a számítástechnika kémiai alkalmazásának szakértője volt. Munkásságát az ELTE-n, a MAVEMI-ben, az MTA Izotóp Intézetében és a KFKI-ban fejtette ki.

Integrált adatbázis kezelő rendszerek tervezésével és fejlesztésével foglalkozott az Infelorban, majd az abból alakult intézményekben. Közel 45 éven keresztül nagy jelentőségű projektekben vett részt.

A NEVIKI után 26 éven át volt az SZKI vezető kutató-fejlesztő főmérnöke. 1966-tól haláláig a SZE-n oktatott; 14 éven át volt az Informatika Tanszék vezetője. 2008-ban az IBM Kutatóintézet (USA) Innovációs Díjban részesítette.

A magyar térkép-digitalizálás, a térinformatika és közmű-informatika vezető alakja; a Geometria Kisszövetkezet (később Kft.) alapító vezetője és fő tulajdonosa volt. Cége jelentős tevékenységet végzett külföldre is.

Az SZKI vezető szakembere volt, a Qualigraph programelemző kifejlesztője. Az EOQ magyar Szoftver Szakbizottságának elnöke; nevével díjat alapítottak az EU Szoftverminőségügyi Konferenciák előadói számára.

A KFKI-ban szoftverfejlesztő volt. 1971-től az SZKI-ban az ESZR koordinálására létrehozott SZKB magyarországi kiküldöttje, majd igazgatóhelyettese volt. Később az OMFB osztályvezetőjeként részt vett az SZKCP, majd más K+F programokban.

A BCE professzora volt. Kutatási területe nagyméretű matematikai programozási feladatok dekompozicióval történő megoldása. A Számkiban a hazai népesség-nyilvántartási rendszer kidolgozásának irányítója volt.

Tehetséges operációsrendszer-fejlesztő volt a NIM IGÜSZI-ben, illetve az Infelorban. Később az MTA KFKI-ban, majd külföldön dolgozott.

A JATE tehetséges oktatója volt. Programozáselméleti témákkal foglalkozott. Kollégáival együtt létrehozták az objektumelvű “HLP/Szeged” fordítóprogramíró rendszert, amely nemzetközi érdeklődést váltott ki.

Az ELTE TTK oktatója, aki az angliai Leeds-i egyetemen végezte PhD tanulmányait. 2013-tól az ELTE IK tanácsának tagja, 2015-től a Programozáselmélet és Szoftvertechnológia Tanszék vezetője volt – korai haláláig.

Az ÁSZSZ egyik vezetője, 1990-től vezérigazgatója volt. Az NJSZT Orvos-biológiai Szakosztály örökös titkáraként meghatározó alakja volt a Neumann Kollokviumoknak. A szegedi Informatikai Gyűjtemény egyik alapítója.

Mérnökként dolgozott a Standardnál, a TKI-ban és a BHG-ben, majd 1953-ban a Matematikai Kutató Intézetbe került aspiránsnak. Dolgozott az MTA KKCS-ben, a KFKI-ban és a NIM IGÜSZI-ben is. Ezután Svájcba költözött.

A TKI, majd a SZTAKI vezető kutatója. Később iskolateremtő kutatóprofesszor, a VVE tanszékvezetője majd alapító dékánja a PPKE ITK-nak. A neurális hálózatok, a celluláris szuper-számítógépek, a vizuális információ-feldolgozás kutatója.

Az MTA KFKI, majd az SZKI közismert vezető szakembere volt. Távadatfeldolgozási, számítógéphálózati és telematikai szakemberként ismerték el, kutatási eredményeit jegyezték. Később a Számalk munkatársa lett.

Részt vett 1976-tól az új gazdasági mechanizmus előkészítésében. A KGST számítástechnikai bizottságának tagja. A Számki-ban az IDMS adatbáziskezelő-rendszer hazai elterjesztését és mezőgazdasági VIR-ek fejlesztését vezette.

A MÁV Vezérigazgatóságán a nyugdíjhivatalnál dolgozott. Hobbija volt a matematikai logika, ezen belül a többértékű logika.

A számítástechnika hazai alkalmazásának egyik úttörője volt. A Vegyipari Számítástechnikai Fejlesztési Társulásnál vezetésével dolgozták ki a hazai vegyipar egységes VIR-jét, melynek alapelveit és módszereit számos egyetemen oktatta.

A Telefongyárban résztvevője volt az EDLA ügyviteli gép fejlesztésének. Később a MÁV karbantartó mérnöke volt.

Dolgozott a DATORG-nál, a KSH-ban és a KSH OSZI-ban. A Számalk vezérigazgató-helyettese volt. A rendszerváltozást követő vállalati privatizációk időszakában a SZÜV vezérigazgatója volt.

A JATE, a PSZF, az MKKE és az ELTE oktatója, egyetemi tanár volt. Kutatási területei: algebra és automataelmélet. Róla nevezték el a Nógrád megyei Peák István középiskolai matematika versenyt.

mérnök

Lyukkártyás szakember. 1945 után ezredesként a rádiófelderítés vezetője volt. Koholt vádak alapján börtönben ült, majd szabadulása után az MTA KKCS-nél programozással foglalkozott. Később a Könyvtártudományi és Módszertani Központ osztályvezetője lett.

Az Információ Feldolgozási Laboratórium (Infelor) igazgatóhelyettese, a Közgazdasági Osztály vezetője volt. A számítógépes ügyvitelszervezés vezető szakembere volt.

közgazdász

A SZÜV első igazgatója volt, körülbelül az 1980-as évek közepéig.

Jeles formálója volt a magyar számítástechnika hazai kibontakozásának; a projektirányítás szakembere volt. Az ÉM Számgép-nél, a KSH-nál és az Infelor-nál eltöltött vezető beosztásai után igazgatóként vezette a KSH OSZI-t.

A magyar orvostársadalom egyik „nagy öregje” volt, aki nem csak a gyógyításnak és az orvostudománynak, hanem az egészségügynek, a kórházvezetésnek is kiemelkedő alakja. Egyik úttörője volt a hazai egészségügyi informatikának.

A NIM IGÜSZI-ben az EMG 803 számítógép alapszoftvereinek fejlesztését vezette. Ez után az SZKI-ban, majd Németországban dolgozott különböző szoftver-fejlesztési projektekben.

mérnök

Az ORION és az MTA KFKI után dolgozott az MTA KKCS-ben, az EMG-ben és az Infelorban. Az eszperantó programozási nyelvként való használatát szorgalmazta. A “számítógép” szó megalkotója; szaknyelvi szabványosító volt.

közgazdász

A SZÜV igazgatóhelyettese és címzetes egyetemi docens volt.

informatikus

Az MNB főcsoport vezetőjeként elindította a cégnél az ügyvitel gépesítést. A Számok Tájékoztatási igazgatóhelyetteseként a könyvtárban elkezdték az on-line lekérdezést (Babilon, OSIS). A Számki Tájékoztatási irodavezetője is volt.

Az MTA KFKI, majd az SZKI hardver-fejlesztője; meghatározó személyiség volt.

matematikus

Külföldön tanult és dolgozott, többek között az IBM-nél. Hazatérése után az IQSOFT-nál számítástechnikai tanácsadó volt.

1987-től 18 éven át vezette a JATE Egyetemi Számítóközpontot. Alapvető szerepe volt az egyetem informatikai infrastruktúrájának fejlesztésében és az egységes elektronikus tanulmányi rendszer bevezetésében.

Kalmár László szegedi iskolájában végzett. Munkahelyei: DV, KGM Vaskohászati Igazgatóság SZK, KGM ISZSZI és Hungarocamion. Külső előadó volt a BME Vegyészmérnöki Karán, ahol ipari megbízásokkal is foglalkozott.

A BME Folyamatszabályozási Tanszékének oktatója volt, majd külföldön a Bertelsmann cégnél elektronikus publikációkkal foglalkozott. Hazatérve több dokumentum feldolgozó rendszer bevezetését irányította.

A MÁV Szállítási Információs Rendszer (SZIR) projekt meghatározó munkatársa volt. A Honeywell gép idején programozóként csatlakozott a MÁV Számító Központhoz.

1976-tól a Számki programfejlesztője volt, később a pénzügyi informatika terén dolgozott. Sok évet töltött Németországban és Ausztriában, ahol elsősorban a SIEMENS informatikai alkalmazásaival foglalkozott.

1960-1980 között a NIM IGÜSZI osztályvezetője volt. Vegyipari alkalmazások területén dolgozott.

A KFKI-ban az elsők között foglalkozott a kisszámítógépek mágneses adathordozói illesztőinek / vezérlőinek fejlesztésével és alkalmazásával. Később a VIFI-ben mágnesszalagok és diszkek fejlesztését és gyártását végezte.

Az EMG-ben részt vett az EMG 830 számítógép és a HUNOR asztali számológép létrehozásában. Az SZKI-ban létrehozta és szabadalmaztatta a mágneses billenésű klaviatúrát. Utóbb szoftverfejlesztő volt az IQSOFT-ban.

A Bell Comp. kutatójaként 35 szabadalma volt. Az Egyesült Izzó, majd a Standard munkatársa. A BME Vezetékes Híradástechnika Tanszék alapítója; volt VIK dékán is. Az első magyar számológép (MESZ-1) tervezője. IEEE Computer Pioneer Award díj kitüntetett.

A hazai távoktatás egyik elindítója. Fejlesztő-, illetve tervező mérnök több helyen (ORION, ÉVITERV, Csepeli Fémmű, KGM Automatikai Társaság, HIKI). Az LSI Alapítvány létrehozója, elnöke. A GDF első rektora, a ZMNE címzetes egyetemi tanára.

A SZÜV, majd a Számalk szoftvervezetője, utóbbinál főosztályvezető, majd a Számalk-SOFTEC igazgatója volt. Az IBM operációs rendszerek szakértőjeként ismerték.

Az EMG tervező mérnöke, majd az Infelor, az SZKI, később a Computer Média Kft. vezető munkatársa volt.

Kezdetben informatikus volt a Számoknál, a KSH OSZI-ban, majd újságíró az IDG-nél, a Monitornál. A hazai informatika első fél évszázadának egyik legjelentősebb tudósítója volt; emlékére alapították „Az év informatikai újságírója” díjat.

A SZTAKI programozáselmélettel, adatbáziskezeléssel foglalkozó vezető szakembere volt. Számos hazai és nemzetközi rendezvény, konferencia szervezőbizottságának volt tagja. Jelentősen hozzájárult az adatbázis-kutatáshoz.

Az MTA KKCS munkatársa, majd az MKKE tanára volt. Ő indította el az egyetemen a számítástechnika tömeges oktatását. A Számítástechnikai Tanszék megalapítója volt. Emlékére alapították a Kiss Imre Tanulmányi Versenyt.

Az SKV igazgatója volt. Sikeres könyvkiadó: az Információ-Elektronika szakfolyóirat, majd a Számítástechnikai Évkönyvek, az NJSZT évkönyvei, a Számítástechnika újság és a Mikroszámítógép Magazin kiadása fűződött nevéhez.

A Csepeli Számítástechnikai és Szervezési Intézet igazgatója volt.

Franciaországban, emigrációban nevelkedett magyar matematikus. Numerikus matematikával foglalkozott a Matematikai Kutató Intézetben, majd az MTA KFKI-ban.

Pályája során sikeresen ötvözte az építőipari mérnöki tervezési feladatokat és számításokat az akkor még újszerű számítástechnikai megoldásokkal az SZKI-ban, ahol vezetőként is nagy tiszteletet és elismerést vívott ki magának.

mérnök

Eredetileg vasutas volt. A MÁV Adatfeldolgozó Főnökségén olyan számítógépes vasútüzemi rendszerek előkészítésében volt érdekelt, mint az üres kocsik elosztása, vonatközlekedési tervkészítés.

A számítástechnikával vegyipari alkalmazások kapcsán ismerkedett meg. Dolgozott az AKI-ban, majd nyugdíjazásáig oktatott a BME-n. A „UNIX lépésről lépésre” című könyve alapmű minden kezdő programozó számára.

Matematika-fizika tanár volt Balatonfelvidéken. Ez után az EMG szoftverese, osztályvezetője, majd a KSH OSZI szoftverfejlesztések finanszírozásáért felelős munkatársa volt.

Az Infelor Rendszertechnikai Vállalatnál szoftverfejlesztőként kezdte, majd az SZKI Mprolog projektjében vett részt. Szoftverfejlesztői munkáját a Bank Ausztriánál folytatta.

A MÜM SZÁMTI–ban, majd 1977-től az MNB-ben vezető beosztást töltött be. A GIRO Rt. tanácsadója. Az ICL 1900 gépeket Angliában ismerte meg. Közoktatási vénáját középiskolai tankönyv és a Rádió előadás-sorozata fémjelzi.

A kibernetika, az operációkutatás, a rendszerelemzés és ezek építőipari alkalmazásai terén nemzetközi szaktekintély. Az MKKE Egyetemi Számítóközpont megalapítója volt. Az NJSZT Operációkutatási Szakosztályát 10 éven át vezette.

A JATE Számítástudományi Tanszék, majd az Informatikai Tanszékcsoport vezetője volt. Az operációkutatás és a kombinatorikus optimalizálás oktatója és nemzetközileg elismert kutatója; kiváló tudományszervező volt.

A hazai számítástechnikai kiállítások és vásárok központi alakja volt. A NIM IGÜSZI-ben kezdett marketinggel foglalkozni. A Compfair kiállítások fő szervezője, a COMPEXPO ügyvezető igazgatója volt.

Az eLearning jelentős alakja és informatikai szakíró volt. A SZTAKI eLearning osztályát vezette, az eLearning Fórum kezdeményezője és társelnöke volt. Az „Év Informatika Oktatója Díj” egyik alapítója.

A tüdőgyógyászat és az egészségügyi informatika egyik jeles alakja; a Korányi főigazgatója, a Pulmonológiai Klinika tanszékvezetője volt. Miniszter-helyettesként és államtitkárként sokat tett az egészségügyi informatikáért.

1957-től az MTA KFKI tudományos főmunkatársa volt; a nukleáris műszertechnikában, majd a digitális műszerek terén tervezett és alkotott. Évekig volt az SZKI vezető munkatársa, majd a Duna Elektronika műszaki igazgatója.

Az NME egyetemi tanára, majd a GATE Matematikai és Számítástechnikai Intézet első igazgatója volt. A Hosszú-féle függvényegyenlet kidolgozója; operációkutatással és matematikai programozással is foglalkozott.

33 évig volt a balatonfüredi Szívkórház főorvosa; úttörője volt a számítástechnika alkalmazásának a kardiológiában és az izotópos diagnosztikában. 1970 és 1980 között az OMFB egyetlen orvos-tagja volt.

Ügyvitel- és rendszerszervezéssel foglalkozott iparvállalatoknál, majd a KSH intézményeiben. Része volt abban, hogy az 1960-as években hazánk korszerű ICT 1900-as számítógépeket szerzett be. Sok fiatalt ő indított el a rendszerszervezésben

Az Egyesült Izzóban, a Vegyipari Egyesülésben, majd a KFKI-ben elismert eredményeket ért el a fémek olvadáselméletének témájában. Az OMFB-ben jelentős szerepet játszott a számítógépek hazai elterjesztésében.

A CAD és a számjegyvezérlésű szerszámgépek nemzetközi hírű kutatója (SZTAKI); a geometriai modellezés és a számítógépes grafika eszközei kidolgozásának úttörője. Iskolát teremtett fiatal tehetségek számára.

A hazai műszaki és híradástechnikai szervezés- és vezetéstudomány úttörője, az MKKE egyetemi tanára volt. A BHG után más vállalatok vezetője; több mint 10 évig gazdasági igazgatója volt a SZÜV-nek, majd a Számalk Rendszerháznak.

A híradástechnika és az információelmélet vezető szakembere volt; aki a technológiai fejlesztést következetesen összekötötte az elméleti alapokkal. 22 éven át volt a TKI vezető munkatársa; majd egyetemi tanárként alapító igazgatója a BME HEI-nek.

Az elméleti fizika, matematikai statisztika, numerikus módszerek kutatása során felismerte a számítógépek jelentőségét. Hazánkban elsők között oldott meg matematikai és fizikai problémákat számítógépen.

A 20. századi hazai irányítástechnika és automatizálási kutatások egyik kiemelkedő alakja és szervező egyénisége volt. Feltalálta az autiodin elnevezésű villamosgépet. A BME díszdoktora, az MTA AKI alapító igazgatója volt.

Úttörő jelentőségű szorgalmazója és neves művelője volt a hazai államigazgatási információs rendszerek összehangolt fejlesztésének. A PMSZK és a PSZTI igazgatója, majd a Siemens Rt. elnök-vezérigazgatója volt. Elkötelezett oktató.

A SZIE, majd a BCE Matematikai és Informatikai Tanszékének vezetője, a BCE tudományos rektorhelyettese volt. Kutatási területei voltak: agrárökológia, biometria, agrárbiológiai problémák matematikai modellezése.

Nagyreményű, dinamikus informatikai vezető volt. A TKI-ban kezdett, majd a Rollitron Informatika szoftverfejlesztője, később igazgatója lett. Utóbb a Synergon elnök-vezérigazgatója volt. Az IVSZ alapító tagja, haláláig elnöke.

A szegedi József Attila Tudományegyetem tehetséges fiatal oktatója; programozáselméleti témákkal foglalkozott. Később a SZTAKI-ban, majd NIM IGÜSZI-ben dolgozott.

Az Infelor fiatalon elhunyt, tehetséges szoftver-fejlesztője volt.

Az automataelmélet és az univerzális algebra neves kutatója, a szegedi automataelméleti iskola alapítója volt. A JATE-n számos informatikai szakot indított be. A JATE Számítástudományi Tanszékének vezetője volt.

Az Erőterv, a NIM IGÜSZI és a Számki alkalmazási programfejlesztője volt.

Nagydoktori disszertációja a számítástudomány alapjaihoz kötődő első hazai munka volt. 1963-tól az MTA SZK igazgatója, majd a BME VIK Matematikai Tanszékének egyetemi tanára és a SZTAKI tudományos tanácsadója volt.

MÁV ösztöndíjasként került a MÁV-hoz, ahol a Szállításirányítási Információs Rendszer (SZIR) fejlesztésének vezetője volt.

Programnyelv-, élőnyelv- technológiákkal dolgozott a SZTAKI-ban, majd a MorphoLogic-ban. Nevéhez fordítóprogramok hazai implementálása fűződik. Ötlete alapján készült egy általános magyar mondatelemző.

Az SZTE tanszékvezetője; külföldi egyetemek meghívott előadója, az Európai Akadémia tagja volt. Kutatási területei: automaták és formális nyelvek, kategóriaelmélet és logika, fixpontelmélet, iterációelmélet.

A KKCS-ben az M-3 számítógép építésénél a mechanikai munkák vezetője volt. A Telefongyár 1959-ben tervezett elektroncsöves-jelfogós EDLA ügyviteli gépét Ladó Lászlóval együtt tervezték (a számítógép neve az ő nevüket idézi).

Az MTA KFKI munkatársa, majd az SZKI-ban a Matematikai Laboratórium vezetője volt. A képfeldolgozás szakembereként ismerték. Az ő ötlete volt az univerzális képdigitalizáló eszköz, képmű (CDP) kialakítása.

A Statisztikai Gépi Adatfeldolgozó Vállalat után a SZÜV műszaki munkatársa volt. Később a NOTO–OSZV vevőszolgálatát, majd a Számalk Szerviz Ügyfélszolgálati és Kooperációs Főosztályt vezette.

A BME rektora, majd az NHIT elnöke. A Magyar Rektori Konferencia elnöke, Rektor Emeritus. A HUNAGI alapítója és első elnöke volt. Kutatási területei a geodéziai és a fotogrammetriai mérések, valamint a térinformatika.

A SZTAKI Igazgató Tanácsának titkára, majd a számítógép architektúra tervező csoportot vezetóje volt. Külföldi munkák után hazai cégek ügyvezetője volt. Úttörő szerepe volt a műhold alapú adatátviteli rendszerek honosításában.

Közgazdasági matematikusként munkálkodott az Országos Tervhivatalban (OT), az OT Számítóközpontban, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen (BCE).

A Bányaterv matematikusa volt. 1962-ben megalapította NIM IGÜSZI Számolóközpontot, amely a hazai számítástechnika egy fél évszázadig ható bölcsőjévé vált. Univerzális érdeklődésű, köztiszteletben álló személy volt.

A controlling egyik hazai úttörője volt. Gyáregység vezető volt az FMV-ben. A Comporgannál szervezési munkákat végzett. A MCE alapító tagja; aktív szervezője volt a Gyulai Számítástechnikai és Szervezési Akadémiának.

35 évig a VEIKI munkatársaként kezdett foglalkozni informatikával. Ez után a K&H Bank ügyvezető igazgatója volt, majd az OTP vezérigazgató-helyetteseként a bank információrendszerét korszerűsítette. A VISZ elnöke volt.

1971 és 1990 között az IBM Hungary magyar ügyvezetője volt. Vezetése alatt a cég sikerre vitte a magyar közigazgatás és gazdaság alkalmazói rendszereinek IBM nagygépekkel és PC-kel történő támogatását.

informatikus

A KSH Országos Ügyvitel-gépesítési Felügyelet (OÜF) igazgatója volt.

A Vilenki vezető kutatója, a FÉTIS (Félvezetős Telemechanikai és Irányító Szisztéma) kidolgozója volt.

Az operációkutatás és a biztosításmatematika ismert művelője, a MABI biztosítási, majd az OTI matematikusa volt. A Matematikai Kutató igazgatóhelyettese, a TB Nyugdíjbiztosítás Felügyelőbizottságának vezetője volt.

Egyetemi évei előtt a pécsi TEFU NV karbantartásánál művezető volt. 1964-től a NIM IGÜSZI, majd az ÁSZSZ számítóközpontjának gépészeti tervezését és karbantartását végezte, szakmai hírnévre téve szert.

A BHG munkatársa, az OSZV első igazgatója, majd az ITV igazgatója volt. Alapító tagja volt az első hazai számítástechnikai kisszövetkezeteknek. A ZDS-EBON vegyesvállalat, majd az Amex Kft. ügyvezetője volt.

1973-ban megszervezte és vezette a KLTE Számítástudományi Tanszékét. Meghatározó szerepe volt az informatika egyetemi oktatásában. A színérzékelés matematikai leírása terén nemzetközileg is elismert.

A számítógépek hazai bevezetésének egyik úttörője volt. 1945 után minisztériumi főosztályvezető volt. 1957-től a KKCS osztályvezetőjeként szervezte az M-3 alkalmazásait. 1960–1962 között az MTA Számítóközpont igazgatója volt.

A JATE tanszékvezető egyetemi tanára volt. Az orvosi képfeldolgozás és diszkrét tomográfia jeles kutatója, iskolateremtő mestertanár, a tudományos közélet aktív résztvevője volt. 2007-ben a KÉPAF „Kuba Attila-díjat” alapított.

A világ első kazettás floppyjának (BRG MCD-1) feltalálója volt – ő a hazai hardveripar Rubik Ernője. Feltalálta az automatikus hidraulikus fröccsöntőgépet, és részt vett az első háromsebességes orsós magnó, a Calypso tervezésében.

Egész életében a BME VIK-en oktatott. Az egyetemen végigjárta a ranglétrát; 26 éven át volt a TMIT (és jogelődjei) tanszékvezetője, 6 éven át a BME tudományos rektorhelyettese. Alapító igazgatója volt a BAY-IKTI-nek.

Az MKKE tanszékvezető egyetemi tanára, az ÉM Számítástechnikai Vállalat igazgatója, az Infelor tudományos munkatársa, az MNB főosztályvezetője volt. Az NJSZT első főtitkára, az IFIP igazgatótanácsának magyar tagja volt.

Az 1950-es éveben az MKKE-n meghatározó alakja a matematika oktatás reformjának, az operációkutatás oktatásának. 1961-ben elindította a terv-matematikus közgazdász szakot. Generációk tanultak könyveiből.

A KKCS-ben az M-3 gép építésének résztvevője volt. A BM, a Kerszi, az MNB számítástechnikai központjának vezetője volt. A Giro Rt. egyik létrehozója, vezérigazgatója. Az informatikabiztonság elismert szakértője volt.

Az Infelor egyik alapítója, a Számki főosztályvezetője, majd a Számalk AFI igazgatója volt – operációkutatási és vállalati ügyviteli témákban igazságügyi szakértő. A Nemzetközi Sakkszövetség hazai delegátusa volt.

Az Infelor vezető jogtanácsosa; a Számalkban irodavezető volt, majd vezérigazgató, a vállalat privatizációjának szervezője. Elismert szaktekintélye az adatvédelemnek, a szerzői és a személyiségi jogoknak.

A matematikai statisztika, a valószínűség-elmélet és a számítástudomány nemzetközileg elismert kutatója. A MTA SZTAKI igazgatóhelyettese, a Számki és a Számalk igazgatója volt. A DE IK professzora volt.

A SZÜV, az Infelor, a Számki, majd a Számalk vezető munkatársa volt. Szakterülete a fordítóprogramok elmélete és gyakorlata. Több könyv szerzője (pl. MINSZK-2; COBOL; PASCAL az új PASCAL generáció; operációs rendszerek).

Kalmár László szegedi iskolájának második évfolyamán végzett. Az M-3 gép mellett kezdett, majd a DV-ben ipari alkalmazásokat fejlesztett. Később az SZKI-ban, majd más számítóközpontokban töltött be vezető pozíciót.

A magyar egészségügyi informatika egyik megalapítója volt. A Szekszárdi Kórház informatikai rendszerének kidolgozója, majd a szekszárdi Gyógyinfok igazgatója; az Egészségügyi Informatikai Szakmai Kollégium elnöke volt.

A matematikai logika nemzetközileg elismert alakja, a számítástechnikai kultúra hazai úttörője. 1957-ben hazánkban elsőként indított be számítástechnika szakot a SZTE-n. Az IEEE Computer Pioneer Award díj birtokosa.

Kalmár László szegedi iskolájának növendéke; komoly elméleti matematikai feladatok programjait dolgozta ki az M-3 számítógépre. Az SZTE Algebra és Számelmélet Tanszék vezetője; címzetes egyetemi tanár.

Kalmár László szegedi iskolájának második évfolyamán végzett. A JATE Kibernetikai Laboratóriumában programtervezőként dolgozott. Közben oktatott a győri KTMF szegedi Vasút-közlekedési Tagozatán.

Első tapasztalatait az iparban szerezte. 1990-től a KLTE adjunktusa, majd a DE IK gazdasági dékán-helyettese volt. Aktívan vett részt az egyetemi közéletben. Érdeklódési területei: leiró logikák, szemantikus web, ontológiák.

Az Infelor igazgatóhelyettese, az OSZV és az ÁSZSZ igazgatója, majd a PSZÁF és a HIF vezető munkatársa volt. Az ISACA Magyarország megalakításának aktív részvevője, majd elnöke volt. A BGF címzetes főiskolai tanára volt.

A BME és a DE egyetemi tanára volt. Hazánkban elsők között foglalkozott a nanotechnológiával. Fő szakterülete a mikrohullámú méréstechnika, érzékelők, mikroelektronika. Az ezredforduló Évszámkezelési kormánybiztosa volt.

1961-tól másfél évet az MTA KKCS M-3 gépe mellett töltött, majd a KLTE-n megszervezte a számítástechnika oktatását. A KLTE Számolóközpont vezetője, a TTK Dékáni Hivatal osztályvezetője volt. Számos szakmai szervezet tagja volt.

Az MTA SZTAKI tudományos tanácsadója volt; hazai és külföldi egyetemek professzora, a CIRP nemzetközi műszaki akadémia levelező tagja. Az alkalmazott MI-kutatás nemzetközileg elismert, kiemelkedő személyisége.

Az EMG-ben hardver-, az SZKI-ban hardverközeli szoftver-fejlesztőként dolgozott. 1983-tól külföldi projektekben vett részt neves cégeknél. Utolsó munkahelye az Epson cég volt, Kaliforniában.

Kossuth- és Állami díjas kutató. A KFKI igazgatóhelyettese, 1968-tól az ESZR magyarországi főkonstruktőre volt. 1969-ben (az ESZR bázis-intézményeként) megalapította az SZKI-t. melynek főigazgatója volt nyugdíjba vonulásáig.

A Matematikai Kutató Intézetben kezdte pályafutását. A Kornai-Lipták-modell gazdasági és matematikai modell egyik kidolgozója volt. Saját, önálló eredményei is voltak az operációkutatás területén. 1956 után karrierje megtört.

A BME egyetemi tanára, professor emeritusa volt. Katonatiszt, közgazdász, a magyar üzemszervezés teoretikusa. A Telefongyárban Edelényi Lászlóval együtt tervezték az EDLA ügyviteli gépet (EDelényi-LAdó).

A DV-ben a gyártásprogramozás és más feladatok számítógépes megvalósításában vett részt szervezőként és programozóként egyaránt. Kiváló rendszerszervező volt. Később a DUFF elődintézményében oktatott operációkutatást.

A Matematikai Kutató Intézet főmunkatársa volt. Tudományos kutatásait elsősorban az információelmélet egyes témaköreiben és annak határterületein végezte. A hazai kriptográfia legismertebb kutatója.

Egyike volt a magyar televíziózás megteremtőinek. A hazai számítástechnika egyik jeles úttörője; Kibernetikai gépek című könyvében külön fejezet szól a számítógépekről. Nevét viseli az Országos Informatikai Tanulmányi Verseny.

Műszaki fejlesztésekkel kezdre (EMG), majd nagygépes szoftverekkel (Infelor), programozási nyelvekkel (TKI) folytatta, végül informatikai vállalkozó volt. Részt vett az ESZR program előkészítésében. Elismert szakember volt.

A XX. század második felének meghatározó iparpolitikusa, a hazai számítástechnikai ipar egyik megalapozója volt. Az OMFB egyik megalakítója, általános elnökhelyettese; az SZKFP irányítója, az ESZR magyar oldalának vezetője volt.

12 éven át matematikát oktatott a Berzsenyi gimnáziumban. Ezután az MTA SZTAKI-ban több orvosi számítógépes rendszer fejlesztésében vett részt. Később oktatott a Számalkban és a GDF-en; a GDF főiskolai tanára.

A SZÜV-ben vezetése alatt indult meg a váltás a Hollerith technikáról a számítógépek alkalmazására. 1981-ben az első hazai számítástechnikai kisszövetkezet, a Softcoop elnöke volt. Főiskolákon és tanfolyamokon több témában oktatott.

Az intelligens kártyák hazai bevezetésének úttörője volt. A szervező és ismeretterjesztő munkában szorosan együttműködött sok hazai partnerrel (pl. OMIKK, OMFB, MNB és NJSZT). Tagja volt neves külföldi szakmai szervezeteknek.

A mátrixelmélet és a numerikus módszerek nemzetközileg ismert kutatója. Dolgozott a Matematikai Kutató Intézetben, a KFKI-ban, oktatott a BME-n. A hazai számítógépek műszaki alkalmazásának egyik mentora.

A BME informatikai oktatásának meghatározó alakja; egyetemi tanár. 1985-től a VIK dékánja is volt. Alapítvány és diplomadíj fűződik nevéhez. Az általa alapított (egykori) Műszer és Irányítástechnika Tanszéket Schnell-tanszéknek is nevezik.

Vállalati, ügyviteli és számítógépes rendszerszervezéssel foglalkozott. Az 1970-es években munkatársaival kidolgozott egy újszerű moduláris alkalmazási programot és paraméterezhető nyelvet a vállalatirányítás főbb funkcióira.

A számítógépes grafika nemzetközileg elismert szakembere volt, de más tudományterületek is érdekelték. A SZTAKI-ban dolgozott, de tanári elhivatottságból majdnem kezdettől fogva oktatott (ELTE, majd PPKE).

1964-től aktív szerepe volt a számítástechnika hazai meghonosításában. Az 1960-as évek végén hívták meg az Infelor-ba, ahol 1974-es nyugdíjazásáig vállalatirányítási és adatfeldolgozási feladatok szervezésén dolgozott.

Technológiatervezési programcsomagok tervezése, programozása és ipari bevezetése kötődött nevéhez. Az NME Általános Informatikai Tanszék alapító vezetője volt. Emlékét Vadász Dénes Emlékkorsó díj őrzi.

A hazai elektronikai kutatás/fejlesztés zseniális alakja volt. Az első hazai TV adó és az első mikrohullámú távközlési rendszer fejlesztője. Az elektronikai iparban a CAD gyártás úttörője volt (TKI, KFKI, BHG, VEIKI, SZTAKI).

A magyar közgazdasági-informatikai élet meghatározó szellemi alakja. Az Infelor alapító igazgatója. A laxenburgi IIASA mezőgazdasági programvezetője. Egyetemi tanár. Az Antall kormány első pénzügyminisztere.

1948-től hivatásos mérnök ezredes a Haditechnikai Intézetben, majd különböző ipari vállalatoknál volt alkalmazásban. 1965‐1974 között a HTE Elnökségének is tagja volt. 1991-től telekommunikációs tanácsadóként dolgozott.

Nemzetközi hírű nyelvész, szemiotikus, a szövegnyelvészet, valamint a számítógépes nyelvészet úttörője volt. Több külföldi egyetem tanára; a JPTE, a KLTE és a Torinoi Egyetem díszdoktora volt.

A KKCS tudományos igazgatóhelyettese, az NJSZT alapító elnöke volt. A kibernetika egyik élharcosa volt; alapkönyve a „Gondolkodó gépek”. Nevét az informatika oktatásban kiemelkedő embereknek adományozott díj viseli.

Munkássága a KFKI-hoz kötődött. Oktatott a BME-n; az SZE Informatikai és Villamosmérnöki Intézet igazgatója is volt. Kutatási területe az elektronikus mérő- és irányító rendszerek, mikroprocesszoros rendszerek, mikroprogramozás volt.

Kiváló taktikai érzékű politikus, a hazai számítástechnikai élet megalapozója volt. A KSH elnökhelyetteseként Sebestyén János OMFB elnökhelyettessel együtt kialakították a számítógépek alkalmazását elősegítő intézmények hálózatát.

A PTE nyelvész professzora volt. A hazai nyelvtudomány jelentős alakja; nyelvészgenerációk gondolkodásmódjára volt hatással. Nevéhez fűződik a természetes magyar nyelvi szövegek számítógépes feldolgozásának beindítása.

A SZÜV Budapesti Számító Központ igazgatója volt. A számítógéppel támogatott tervezés (CAD) témájában számos hazai és nemzetközi rendezvény előadója, e témában különböző projektek vezetője volt.

Piarista tanár, a programozott oktatás úttörője, kibernetikai automaták alkotója volt. Gépei közül legfontosabbak a Tanítógép (1962) és a Didaktomat (1964), amelyet Kovács Mihállyal közösen fejlesztett.

A KKCS, OVK, SZKI és Számalk vezető munkatársa volt. Az informatika népszerűsítésének úttörője volt; nevéhez fűzödik az első távtanulási tanfolyam (TV-BASIC). Kezdeményezője az ITMA-nak. Az NJSZT volt főtitkára, az iTF tiszteletbeli elnöke.

Az 1960-as években a hazai számítástechnikai fejlesztés úttörője volt. Vezetésével az EMG-ben létrehozták az EDS tranzisztoros építőelem-családot, a Hunor számológépeket, majd az EMG 830 számítógépet. 21 szabadalma volt.

Az OM főosztályvezetője, TII, majd a Tudorg igazgatója volt. Jelentősek érdemei a felsőoktatás számítástechnikai infrastruktúrájának, a kutatóhelyek pályázati rendszerének kialakításában és az iskola-számítógépes programban.

A Budapesti Piarista Gimnázium tanára, a számítástechnika-oktatás kiemelkedő hazai úttörője. Az 1983-as magyar középfokú oktatási fejlesztések részben az ő kísérleteire épültek. 1984-ben már az iskola minden diákja tanult számítástechnikát.

Kalmár László szegedi iskolájának első évfolyamán végzett. A hazai számítástechnika egyik első kandidátusa volt. Munkahelyei: JATE, MTA SZK, BHG, MTA SZTAKI és SZKI. Az ESZR-ben adatbázisokkal foglalkozott.

Az SZTE, majd a JATE tudományos munkatársaként Kalmár László oktatásának segítője, tankönyvei kidolgozásának részese volt. A matematikai logika és programozás oktatásának egyik első hazai oktatója volt.

Nemzetközileg is új eredményeket ért el a formális nyelvek és programrendszerek terén. A VEIKI , majd a SZTAKI kutatója, a BME VIK Matematikai és Számítástudományi Tanszék alapító tagja, címzetes egyetemi docens volt.

1967-től jelentős szerepet töltött be az államigazgatás és nagyvállalatok számítástechnikai rendszereinek szervezésében és tervezésében, számítóközpontok vezetésében.

1957-től a KFKI munkatársa; 1969-től az SZKI tudományos és gazdasági tanácsadója, majd igazgató-helyettese volt. Az 1980-as években megjelent számítástechnikai művei klasszikus dolgozatok voltak.

Az MTA KKCS, majd az IBM Hungary munkatársa volt. Később a Számalk Alkalmazási Főosztályának vezetője, majd az ICL Hungary igazgatóhelyettese volt.

Az MTA KKCS programozója, majd az SZKI számítógépes részlegének vezető munkatársa volt.

Az M-3 gépen programozott. A KFKI-ban nagy rendszer-projekteket vezetett. 14 évig az ELTE ÁSZT vezetője; 1972-től az ELTE programozó- és programtervező matematikusok képzésében meghatározó szerepe volt.

A hazai informatika és adatkommunikáció egyik szülőatyja, az MI úttörője. Tevőlegesen vett részt a számítógépes és számítógép-hálózati rendszerek fejlesztésében, használatuk országos elterjedésében. A SZTAKI alapító igazgatója, a BME professzora volt.

Számítógépes tervezőként kezdett, majd iparpolitikussá vált. 1970-től az OMFB-ben szervezte az ESZR és MSZR hazai munkálatait, irányította az SZKFP-t. Ipari és kereskedelmi miniszter, a MOL Rt. elnöke és az MVM vezérigazgatója is volt.

A “Szegedi Katicabogár” megalkotója. 11 szabadalma volt. A SZTE Kibernetikai Laboratórium műszaki vezetője volt. 1975-től gyűjtötte a hazai vonatkozású számítástechnikai eszközöket; a kiemelkedő darabok a szegedi ITK-n láthatók.

Az APL programozási nyelv egyik szakértője. Volt az IBM hazai képviseletének igazgatója, majd a Számalk fejlesztési igazgatója. Részt vett az MNB kereskedelmi rendszerének fejlesztésében. Később az USA nagy cégeinél dolgozott.

A KKVMF tanszékvezetőjeként hazánkban először szervezett számítástechnika üzemeltető mérnök képzést. Az MTA KFKI MSZKI osztályvezetője. Az MMG-AM főosztályvezetője, majd nyugdíjazásáig számítástechnikai főmérnöke.

A “szegedi iskola” második évfolyamán végzett. Munkahelyei: MTA SZK, DV, Infelor, Számki, SZKI, IQSOFT. Hazai eredményeket összegző dolgozatok készítője. Nyugdíjasként 23 évig MI-témákat oktatott. Vezetője volt az iTF Adattár Személyek rovatának.

A DV Nagyolvasztó üzemvezetője volt. 1960-1970 között az Operációkutatási Csoport vezetésével fejlesztette ki hazánk első vaskohászati alkalmazásait. 1971-től részt vett a NME KFFK rendszerszervező üzemmérnök képzésben.

A BDGMF tanszékvezető főiskolai tanára, majd a PSZF intézetigazgatója. Nyugdíjazása után oktatási intézmények vezetője. Oktatott elektrotechnikát, matematikát, automatizálást, számítástechnikát, sőt politológiát is.

A hazai számítástechnika oktatás egyik úttörője, a Számok alapító igazgatója volt; szerkesztője sok számítástechnikai jegyzetnek, értelmező szótárnak, folyóiratnak. Tagja volt az NJSZT Elnökségének és Végrehajtó Bizottságának.

A számítógépes alkalmazásfejlesztés és oktatás egyik hazai úttörője. Részt vett a KSH-nál az Infelor vállalat megalakításában A korai számítógépek alapszoftvereinek elismert szakembere. Szívügye a számítástechnika oktatása.

Alapító tagja volt a MKKE Informatika kutatócsoportnak (1970) és a Számítástechnikai Tanszéknek (1972). 1971-ben meghatározó szerepe volt a számítástechnika képzés elindításában. 1990-ben létrehozta az MKKE SZK-t.

A szoftvertechnológia világhírű művelője. Vezető pozíciókat töltött be kutatóintézetek (IBM, Mitsubishi Research, MCC) kutatásaiban. A hazai eredmények nagyvilágban való terjesztését tanácsadóként segítette.

Nukleáris számítástechnikával foglalkozott, majd közgazdászok nemzedékét oktatta adatbázisokra. Nagyméretű adatbázisokat fejlesztett itthon és Németországban. Nemzetközi szervezetek szakértője is volt.