Márkus András

Pályája során az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete (SZTAKI) tudományos ösztöndíjasa (1975–1977), tudományos munkatársa (1977–1990), tudományos főmunkatársa (1990–2001), végül tudományos tanácsadója volt (2001-től).

1985-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Kar Gépgyártás-technológiai Tanszéken oktatott; ugyanitt doktorált 1986-ban. 1994-től a Veszprémi Vegyipari Egyetem (VVE) Mérnöki Kar oktatója volt. Az ELTE–MTA–SZTAKI Doktori Iskola egyik témavezetője volt. 2000-ben nyerte meg a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat.
2001-től a BME egyetemi magántanára, 2004 szeptemberében nevezték ki a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) egyetemi tanárának.

A gépészmérnöki tudomány és az alkalmazott informatika határterületeivel, a logikai programozás műszaki alkalmazásaival foglalkozott, elsősorban nagy komplexitású feladatokat vizsgált a mesterséges intelligencia módszereivel. Alapvetően új eredményeket ért el a genetikus algoritmusok mérnöki alkalmazásai terén; kidolgozott egy, ezen algoritmusok alkalmazására alapozott technológiai sorrendtervező rendszert. Magyarországon elsőként vizsgálta az ún. holonikus gyártórendszerek problémáit, elsőként fejlesztett ki ezekre épülő modellt és tárgyalási protokollt. Termékmodell-szabványosítással kapcsolatos tevékenysége is jelentős volt.

1990-ben szerezte meg a műszaki tudomány kandidátusa, 2001-ben az MTA doktora címet.

Az MTA Gépszerkezettani Bizottság Tervezéselméleti Albizottságának tagja, a Conferences and Events / International Institution for Production Engineering Research (CIRP) levelező tagja (1997-től) volt.

Az NJSZT 1977-ben és 2003-ban Kalmár-díjjal ismerte el munkásságát.