Sulyán János
1962-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán (VIK). Attól kezdve a Központi Fizikai Kutató Intézetben (KFKI) dolgozott.
A Mérés és Számítástechnikai Kutató Intézetben (MSZKI) kezdett. Első munkája egy Ellenállás/Kondenzátor Válogató Automata volt, amely az 1965-ös Budapesti Nemzetközi Vásáron vásári nagydíjat kapott. 1970-től tudományos munkatársként dolgozott.
1984-ben az MSZKI-ban a Kommunikációs Kutató Csoport vezetője lett. 1989-ben átment a Részecske- és Magfizikai Kutató Intézet (RMKI) Űrtechnikai Osztályára, ahol nyugdíjazásáig tevékenykedett; de azután is kapott ott megbízási szerződéseket.
Főbb munkaterületei kezdetben a front-end processzorok, számítógépek összekötése, nagykiterjedésű és lokális hálózatok fejlesztése volt. Később mérés-adatgyűjtő rendszerek létrehozásával, űrszondák fedélzeti elektronikájának tervezésével, a szondákon elhelyezett tudományos berendezések földi bevizsgáló készülékeinek (EGSE: Electronic Ground Support Equipment) létrehozásával foglalkozott.
Számos publikációt és szabadalmat jegyez.
Kitüntetései: Kiváló feltaláló kitüntetés arany fokozata (MTA és Országos Találmányi Hivatal (OTH), 1976); Intézeti díj II. fokozata (megosztott, KFKI, 1976); Jánossy díj (megosztott, KFKI, 1987); Jánossy díj I. fokozata (megosztott, KFKI, 1996).
Oklevelei: „Certificate to János Sulyán in recognition of your outstanding contribution to the ROSETTA Mission” (European Space Agency, 2004); Magyar Űrkutatásért Oklevél (megosztott, Magyar Űrkutatási Iroda (MÜI), 2006).
Létrehozva: 2020.09.03. 16:42
Utolsó módosítás: 2024.03.24. 16:16