Kornai János

Elsősorban közgazdászként ismerik, de az 1960-as évek elején az MTA Kibernetikai Kutató Csoportjában (KKCS) dolgozott, ahol először az M-3, később az Ural-2 gépen vezette az első közgazdasági matematikai modellezési munkálatokat.

1953-tól a közgazdaság-tudomány kandidátusa fokozat megszerzéséhez folytatott tanulmányokat. 1955-től az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa volt. Az 1956-ban megvédett „A gazdasági vezetés túlzott központosítása” című kandidátusi értekezésének témája miatt eltávolítják az intézetből. Ekkor kezdett el foglalkozni a nyugati közgazdaságtan eredményeinek feldolgozásával.

1958-ban a Textilipari Kutató Intézet osztályvezetőjévé nevezték ki. 1963 és 1967 között az MTA Számítástechnikai Központjának osztályvezetője és kutatója volt. 1967-ben került vissza az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetébe, mint a Gazdasági szabályozás-elméleti osztályvezetője.

1961-ben kapta meg az egyetemi doktori, 1965-ben az MTA doktora fokozatot. Később az MTA Közgazdaságtudományi Intézet kutatóprofesszorává nevezték ki.
Számos külföldi egyetem vendégprofesszora. 1986-tól a Harvard Egyetem közgazdaságtan professzora, majd (2002-től) professor emeritusa. 1992-ben a Collegium Budapest Institute for Advanced Study egyik alapítója és vezető kutatója. 2005-től a Közép-európai Egyetem (CEU) kutatóprofesszora. 2011-től a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) oktatója, majd professor emeritusa.

1976-ben megválasztották az MTA levelező-, 1982-ben rendes tagjává. Ezen kívül az Amerikai Tudományos és Művészeti, a Brit, a Svéd Királyi, a Finn Tudományos, az Orosz Tudományos és a Bolgár Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. 2016-tól az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának külföldi tagja.

Az Acta Oeconomica, az Acta Oeconomica és a Közgazdasági Szemle szerkesztő-bizottságának tagja. 1972 és 1977 között az ENSZ Fejlesztésszervezési Bizottsága alelnöke, 1978-ban a Nemzetközi Ökonometriai Társaság, 1987-ben az Európai Közgazdasági Társaság, 2002-ben pedig a Nemzetközi Közgazdasági Társaság elnöke. 1995-2001 között a Magyar Nemzeti Bank jegybanktanácsának tagja volt.

Fő kutatási területe a szocialista gazdasági rendszer, a nem-egyensúlyi rendszerek és a posztszocialista átmenet. Az 1950-es években indult több évtizedes kutatói tevékenysége nyomán a szocialista gazdasági rendszer elemzésének legismertebb kutatójává vált. Eredményeit számos nagy hatású könyvben és folyóiratcikkben tette közzé. Elsőként alkalmazta a matematikai (lineáris) programozás éppen születő eszközeit hazánk optimális gazdasági szerkezetével kapcsolatos feladatok megoldására.

Főbb kitüntetései: Akadémiai Díj (MTA. 1970, 1974); F. E. Seidman-díj (USA, 1982); Állami Díj (1983); Alexander von Humboldt-díj (NSZK, 1983); Erasmus Medal (Academy of Europe, 1992); Fődíj és Deák Ferenc-díj (Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, 1994); Széchenyi-díj (1994); Francia Becsületrend Tisztje (1997); Díj a Magyarság Hírnevéért (1997); John von Neumann Medal (Rajk László Szakkollégium, 1997); Prima Primissima díj (Vállalkozók Országos Szövetségének támogatásával, 2005); Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (2007); Leontief-érem (szentpétervári Leontief Centre, 2010); a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2010); Hazám Díj (XXI. Század Társaság, 2013); Nyílt Társadalom Díj (Central European University, 2018).