Sántáné-Tóth Edit

A Kalmár László által 1957-ben indított „szegedi iskola” második évfolyamán végzett számológépes alkalmazott matematikusként; egyetemi évei alatt az MTA Kibernetikai Kutatócsoport (KKCS) M-3 gépén tanult meg programozni. Az utódintézménynél, az MTA Számítóközpontnál (SZK) eltöltött 1 évet követően 9 évig a Dunai Vasműben (DV) ipari alkalmazások fejlesztésén dolgozott.

Ez után szoftverfejlesztői, valamint kutató-fejlesztő munkákat végzett az Infelor Rendszertechnikai Vállalat, a jogutód Számítástechnikai Kutató Intézet (Számki), a Számítástechnikai Koordinációs Intézet (SZKI) Elméleti Laboratórium (ELL), majd az IQSOFT Intelligens Software Fejlesztő, Gyártó és Értékesítő Rt. intézményekben.
A Számkiban részt vett a Dömölki Bálint által indított Strukturált Absztrakt Modellek (SAM) kutatásban. Az SZKI-ban az Elméleti Laboratórium Alkalmazási Osztályának vezetőjeként (MProlog-alapú) szakértő-rendszerek és -eszközök fejlesztésében vett részt.

Érdeklődési területei: mesterséges intelligencia (MI) története és technikái, Prolog, szakértő rendszerek, bizonytalanságkezelés, szemantika, ontológia, valamint döntéstámogató rendszerek.

1990-ig több összefoglaló munkát írt az MProlog, a szakértő rendszerek, majd a mesterséges intelligencia hazai fejlesztéseiről, kutatásairól és alkalmazásairól.

Az NJSZT Mesterséges Intelligencia Szakosztályának 25 éven át volt vezetőségi tagja. Titkári minőségében 1979-től 6 éven át szervezte az SZKI-Számalk-NJSZT „A programozás elméleti és gyakorlati kérdései” c. szeminárium-sorozatát. E hetente tartott szemináriumok hallgatói létszáma átlagosan 70-100 fő (a vidéki és a szomszédos államokbeli kollégákat is beszámítva). Az előadások utáni baráti-szakmai beszélgetések igen jó műhelynek bizonyultak akkoriban a kurrens MI-technikák és -alkalmazások iránt érdeklődők számára.

Nyugdíjba vonulása után, 1993-tól rendszeresen oktatott az ELTE-n (2012-ig), a Dunaújvárosi Főiskolán (DUF, 2013-ig), valamint az Óbudai Egyetemen (ÓE) és elődintézményeiben (2016-ig). További egyetemeken és főiskolákon is több éven át oktatott. Számos oktatási segédanyagot és tankönyvet írt. Főiskolai oktatási emlékplakettek, vendégelőadói és címzetes főiskolai/egyetemi docensi címek birtokosa.

Tanulmányokban, konferenciákon megörökítette a számítástechnika felsőfokú oktatásának hazai kezdeteit (amely ugyane címmel (sok közreműködővel) könyv formájában is megjelent, Typotex kiadó, Budapest, 2012). Később megörökítette a hazai számítástechnika első vaskohászati alkalmazásainak történetét is.

2016-tól haláláig a NJSZT Informatikatörténeti Fórum (iTF) Adattár Személyek rovatát vezette.

Kitüntetései: Akadémiai Pályadíj (megosztott, 1975); Kalmár László Emlékérem (NJSZT, 1984); Állami díj (megosztott, 1988); Életmű-díj (NJSZT, 2008); Kozma László Emlékérem (BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar, 2011); Neumann János Emlékplakett (ÓE, 2014).