Horváth Zoltán

PhD fokozatát 1996-ban matematikából és informatikából szerezte, 2004-ben habilitált, egyetemi tanári kinevezését az ELTE-n 2007-ben vette át. 2007-2010-ig az Informatikai Kar tudományos és nemzetközi kapcsolatokért felelős dékánhelyettese volt, ezt követően az ELTE nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettesi pozícióját töltötte be két és fél éven át. 2012-től az Informatikai Kar dékánja. 2002–től a MTA Informatika- és Számítástudományi Bizottság tagja, 2007–2013 között a MTA közgyűlés választott doktori képviselője. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktora.

Fő oktatás-kutatási területei: Osztott rendszerek specifikációja és implementációja, funkcionális programozási nyelvek, párhuzamos folyamatok (Petri hálók, folyamat-algebrai nyelvek, elosztott rendszerek), osztott és párhuzamos rendszerek formális szemantikája, osztott és párhuzamos programok tervezése és verifikációja. Több mint 160 publikációja van.

Munkatársaival az Informatikai Karon példaértékű ipari-egyetemi együttműködési modellt dolgozott ki, melynek eredményeképpen 2011-ben a karon megalakult az Ericsson Szoftvertechnológiai Laboratórium. Kezdeményezője volt és 2010-től a teljes jogú tagság eléréséig, 2017-ig vezette az European Institute of Innovation and Technology, Information and Communication Technologies, EIT ICT Labs (2015 óta EIT Digital) Magyar Nemzeti Társult Csomópontot, melynek küldetése a tudásalapú társadalom, a versenyképes európai innovációs térség fejlesztése az oktatás-kutatás-innováció produktív összekapcsolása által. Dékánként alapvető feladatának tartja az Informatikai Kar hagyományos kétpólusú, erős elméleti alapokra épülő versenyképes gyakorlati tudást adó képzési stratégiájának továbbvitelét, az ipari-akadémiai kapcsolatok fejlesztését, az együttműködés új, átadható modelljeinek kidolgozását.

Kitüntetései: a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2013); az „Év Informatika Oktatója” (Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége, VISZ, 2002); MTA Bolyai János kutatási ösztöndíjas (2003-2006); Kalmár-díj (1999); Pro Scientia Mestertanár Aranyérem (2010); Kalmár-díj (NJSZT, 2019). A vezetésével működő H81/HU19 CEEPUS hálózat 2004-ben, 2007-ben és 2019-ben is Miniszteri díjat nyert.