Máté Levente László

1961-től a Villamos Energetikai Kutató Intézetnél (VILLENKI) társadalmi ösztöndíjasként, majd gyakornokként számítógépes automatizálással foglalkozott. 1963-ban (munkája mellett) kidolgozott egyetemi diplomamunkája a VILLENKI FÉTIS rendszeréhez fejlesztett digitális kártyakészletből egy 16 kártyás rackben megépített, négy-bemenetű aszinkron számláló volt (melyet vizsgáztatóinak működés közben be is mutatott).

1963-ban a VILLENKI Elektronikus osztályán Uzsoky Miklós és csapata megépítette és üzembe állította az Elektronikus Teljesítményszabályozó Automatát (ETA) a Kazincbarcikai Hőerőműben; a próbaüzemet Máté Levente irányította. Később, a Villamosenergiaipari Kutató Intézetben (VEIKI), Uzsoky ELLIOTT 803 Autocode nyelvén írt számítógépes analóg szűrőszámítást megoldó programja fejlesztésén dolgozott, melyet szabadalommal is levédtek.

1966-tól 2002-ig az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) tudományos munkatársa volt, ahol Uzsoky Miklós tanítványaként és munkatársaként informatikai stratégiai tervezéssel és programfejlesztéssel foglalkozott. A korábban készített szűrőszámító program karbantartása mellett az akkor születő Computer Aided Design (CAD) területén is munkálkodott.

1972-1973 között MTA-NAS ösztöndíjjal az USA-ban dolgozott.

1982-től az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon (ONYF) országos informatikai rendszereket dolgozott ki – először mint a SZTAKI munkatársa. Később megbízási szerződéssel az ONYF szaktanácsadójaként tevékenykedett. Kidolgozta a NYUGDMEG nevű nyugdíjmegállapító rendszert; 1995 novemberétől már mind a 34 igazgatóságon és kirendeltségen ezzel végezték az ügyintézők és a revizorok a nyugdíjigények legtöbb fajtájában az igényelbírálást. A rendszer bővítésében és a jogszabálykövetések tervezésében, specifikálásában még sokáig közreműködött – később is, amikor már a Prevision Communication Bt. munkatársa volt.

1998-tól 2008-ig a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Állam- és Jogtudományi Karán (ÁJTK) oktatta a Nyugdíjbiztosítás nevű államvizsga tárgyat. 2005-től az SZTE címzetes egyetemi docense lett. 60 publikációja jelent meg.

1968-tól az Egységes Számítógép Rendszer (ESZR) 9. számú Szakértői Tanácsa tagjaként tevékenykedett. 1970-től tagja volt az NJSZT-nek; aktív szereplője volt az NJSZT Etikai Kódexének kidolgozásának. A Magyar Aktuárius Társaságnak 1992-től volt tagja.

Kitüntetései: Szent Kristóf a Gyermekekért díj (emberi eőforrások mnisztere, két alkalommal); Neumann-díj (NJSZT, 1997).