Frajka Béla

A BME Villamosmérnöki Kar (VIK) Vezetéknélküli Híradástechnika Tanszékén utolsó két egyetemi félévében demonstrátor volt. 1957-ben a siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál kezdett dolgozni, majd 1958-ban már mint tanársegéd dolgozott a BME VIK Vezetékes Híradástechnika Tanszékén (VHT). Szakterülete a logikai kapcsolástechnika és a távbeszélő technika, majd később a távközlés modern területei is, mint például a távközlési protokollok.

Egyetemi munkája során került kapcsolatba a nagyhírű villamosmérnök professzorral, Kozma Lászlóval, aki a logikai áramkörök tervezési módszerének szemléltetésére 1957-1958 között egy oktatási célú jelfogós bináris számítógépet tervezett és épített meg. Ezt a MESZ-1-nek (Műegyetemi Számítógép 1) elnevezett gépet közel tíz éven keresztül többek között Frajka Béla programozta és üzemeltette.
Az 1960-as évek elejétől ismét Kozma Lászlóval együtt dolgozott, és 1960-1964 között a Nyelvtudományi Intézet számára megépítettek egy, a nyelvstatisztikai analízis céljait szolgáló jelfogós és elektroncsöves automatát, amelyet – mai felfogással – célszámítógépnek lehet tekinteni.

Amikor 1972-ben a BME Vezetékes Híradástechnika Tanszék és a Vezetéknélküli Híradástechnika Tanszék egyesülésével létrejött a Híradástechnikai Elektronika Intézet (HEI), a megalakulástól kezdve vezette annak Távbeszélő osztályát, egészen az Intézet 1991-es megszűnéséig.

1974-ben az “Elektronikusan vezérelt távbeszélő központok logikai funkcióinak célszerű decentralizálása” című disszertációjával megszerezte a Műszaki tudományok kandidátusa tudományos fokozatot.

1976-1978 között a BUDAVOX felkérésére szakértőként dolgozott az algériai postavállalatnál. Hazatérése után visszament az egyetemre, de úgy, hogy 1981-ig másodállásban a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) Híradástechnika Vállalat Fejlesztési Intézetének volt az igazgatója.

1984-től 1990-ig a BME VIK oktatási dékánhelyettese volt. Schnell László professzor, a VIK dékánja, 1985-ban Frajka Béla közreműködésével indította el az Informatika szak oktatását, megbízva őt az új Tanulmányi és Vizsgaszabályzat kidolgozásával is.

1998 végén egyetemi docensként vonult nyugdíjba. Ezt követően 1999-től 2004-ig szerződéses szakértőként dolgozott az Ericsson Magyarország Kft. Kutatás-Fejlesztési részlegén.

1984-től az MTA Műszaki Osztály Távközlési Rendszerek Bizottságának titkára, a Híradástechnika című folyóirat kapcsolástechnikai rovatának tudományos szerkesztője, míg a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) elnökségi tagja volt.

Kitüntetései: Puskás Tivadar-díj (HTE, 1985, 1993); HTE Ezüst jelvénye kitüntetés (1991); HTE Arany jelvénye kitüntetés (2000).